Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 251 A női holmikról az egyik legteljesebb képet adó leírás 1786-ból özvegy Garzó Istvánné végrendeletéhez kapcsolt leírásban olvasható, amely a körülmények folytán nem azt a rendszerezettséget és áttekinthetőséget nyújtja, mint pl. Ballabás Anna és Herczeg Jánosné esetében láthattuk, mégis sokféle információval szolgál. A számtalan felsorolt tárgy közül kiemelve a viselethez tartozókat, az alábbi ruhaféléket tartalmazza: selyem keszkenők, ingvállak, nyakra való gyöngy, kék gyolcs kötők, fehér gyolcs kötő, pamut és selyem kendők különböző színekben, köpönyeg, karmasin csizma, mente, rókatorkos mente, rékli, szoknyák, pruszlikok, csipkés kötők, ezüst gombok. 28 1 A végrendeletek viselettörténeti adatainak tanulságait összegezve, elmondható, hogy mind a hagyományos paraszti és pásztorviselet elemei, mind a nemespolgári, úri öltözködés elemei megtalálhatók, és mindezek egyszerre jelen voltak a XVII-XVIII. század viseletében. Finom részletek is megfigyelhetők az egyébként rendszertelenül előkerülő adathalmazokban. Például az élénk kék és zöld színt, Allah és a próféta színeit, a XVII. században tiltották, de a XVIII. században a férfiak ünneplő dolmánya már kék színű volt. A XVIII. század első felében már találkozunk az ingváll, vállfő, karhossza kifejezésekkel, ami az új, később általánosan elterjedt női viselet egyik fejlődési fázisát jelzi, aminek eredményeként kialakul a derékban szük, elöl díszesen összefűzött mellényszerű ruhadarab, és alá külön inget, ingvállat vettek fel. A XVIII. század végén már közkeletű nevén jelenik meg: pruszlik. A régi, házi készítésű textil alapanyagok, vásznak mellett tucatnyi új anyag jelenik meg e században. Folyamatosan megfigyelhető a viselet darabjainak megbecsülése, értékálló mivolta és a lányok nagy költséggel járó kiházasítása, amelyet ennek ellenére a magukra valamit is adó családok „tisztességesen" igyekeztek megoldani. A XVII-XVIII. századi férfi viselethez tartozott Kecskeméten is a hagyományos „fejér ruha", azaz ing és bőgatya, amely a közrendűek, jobbágyok, pásztorok viselete volt még a XIX. században is. Ehhez tartozott a végrendeletekben is emlegetett szűr, amely ez esetben nem a későbbi híres hímzett cifraszűrt jelenti, hanem egyszerű, díszítés nélküli ruhadarab volt. Anyaga szűrposztó, szabása szögletes, ujja volt ugyan, de csak vállra vetve viselték. A suba később lett általános. Anyaga kikészített szőrös birkabőr, körcikk alaprajzú a szabása, és szintén vállra vetve viselték. Mivel 10-12 bőr is szükséges volt hozzá, egy férfinak éltében 1-2 subája volt. 28 2 A végrendeletek tárgyai között találjuk a ködmönt, amely ujjas bunda, és amelynek a mértéktelen cifrázását tanácsi rendeletek tiltották. 28 3 Előfordul még átmenetileg a lóding, a köpönyeg és a zubbony is felsőruhaként, de nem ezek a legjellemzőbbek. A mentés, dolmányos, nadrágos férfiviselet Kecskeméten is általá28 1 Özvegy Garzó Istvánné Csitsa Panna 1786. május 27. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002-2004. III. 52-53.; KÖZLÖNY 1930. 152-154. 28 2 Lásd Szabó Kálmán hivatkozott cikkét! 28 1 Szabó Kálmán: A régi Kecskemét küzdelme a színes népviselet és a cifra gazdasági szerszámok ellen. In: SZABÓ Kálmán 1986. 367-368.
