Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 247 rendelkezett. 2'' 1 Bányai Szabó Andrásné 1784-ben a házbeli óráját az öregebb leányok iskolájára hagyta, egyik pénzbeli adományát pedig tűzoltó készülékre szánta: „...hogy a tűz támadásoknak eleje vétessen, oltó eszközöknek megszerzésére hagyok 25, azaz huszonöt Rhenes forintokat oly móddal, hogy a város ezt egyenesen azon végre fordítja ", 26 2 A végrendeletek adatai alapján a korszak tárgykultúrájának vizsgálata nem történhet a teljesség igényével, további források, mindenekelőtt az inventáriumok és peres iratok kutatása szükséges, és jól hasznosíthatók a református egyházközség számadáskönyvei, gondnoki naplói is. Viselet, öltözködés A XVII-XVIII. századi férfi és női viselet darabjai szintén azon tárgyak közé tartoztak, amelyek a korabeli anyagi kultúrának és mentalitásnak megfelelően több éven keresztül megfeleltek funkciójuknak, kiszolgálták viselőjüket, és voltak öröklődő darabok is. A szokások és a divat lassú változása lehetővé tette, hogy ugyanazt a holmit a szülőktől örökölve a felnövő gyermekek is használhassák, vagy más olyan személyek, akikre az örökhagyók testálták, pl. rokon, szomszéd, gondozó, szolga, béres, szegények. A viselet egyes elemeit a befektetett sok kézi munka (pl. szövés, fonás) illetve a vásárolt darabok esetében annak magas ára tette drágává és értékessé. A becsesebb daraboknak értékőrző funkciója is volt. A katolikus és a református lakosság viselete között érdemi különbséget a források alapján ekkor nehéz felfedezni, inkább a XVIII. század utáni időben ragadhatok meg a viselettel kapcsolatos árnyalatnyi eltérések. így például az egyik legdrágább felsőruházati darab, a suba esetében (az élénkebb színezésűt pápistásnak nevezték, a visszafogottabbat kálvinistának), vagy a lányok, asszonyok viseletében és a kiegészítőkben (pl. a XIX. században míg a katolikus lányok cifra szalagot kötöttek ünneplő ruhájukhoz, a reformátusok egyszínű feketét). 26 3 A XVIII. században még a lakosság nagy részére a puritán öltözködés jellemző, amiről Bél Mátyás is tanúskodik: „ Egyszerű módon élnek, nem hivalkodnak a ruházatukkal; bár a nők, a nép szokása szerint, díszesebbenjárnak". 26 4 A század végére azonban a szélesebb néprétegek rusztikusabb viseletét a város és a céhek minden tiltása ellenére fokozatosan kiszorította a díszesebb, finomabb anyagokból készült, polgári öltözet."'" 26 1 Fejes Bálint 1675. október 30. KREK 11/35.; Moka János 1724. június 5. KREK VI/31.; Illyés István 1709. július 8. KRF.K VI/18. 26 2 Özvegy Bányai Szabó Andrásné Huszti Erzsébet 1784. április 14. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002-2004. III. 29-30. 26 3 A subáról lásd Szabó Kálmán; A „suba" és mestersége Kecskeméten. In: SZABÓ Kálmán 1986. 353-366., a díszes népviseletről uő: A régi Kecskemét küzdelme a színes népviselet és a cifra gazdasági szerszámok ellen. In: i. m. 367-368. 26 4 BÉL Mátyás 1982. 16. 2Í 5 SZABÓ Kálmán 1986. 367-368.; SÜMEGI György 1976. 94., 1994. 53. A régi kecskeméti viseletről mindeddig a legteljesebb feldolgozásokat Papp László tanulmányai jelentik: PAPP László 1930a-b.
