Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 243 ván a zsellérének hagyott 7 akó bort a szőlő kötözéséért. 23 9 A jómódú, 9 gyermekes Sellyey György 1794-ben egyéb vagyona mellett jelentős, szőlővel és borral kapcsolatos tételeket sorolt fel, három pászta szőlőt feleségére hagyott. „ Tíz pászta szőlőm, 14 kádjaim cir citer, és hordáim többnyire borral tele [...] Ezen kívül pro potu ordinatio et meliori subsistentia, jure illimitato, a mostani termés boraimbúi, minthogy különben is vélem együtt aggódott, fáradozott, hagyok harminc akót hordós túl és 3 kádakkal együtt. " 24 0 A református eklézsia és iskola, valamint a prédikátorok, az iskolamester, a kántor, a diákok, és a mendikánsok számára a vizsgált időszakban még számos végrendelkezés történt, amelyeket az egyház külön is számon tartott. Az egyház számára felajánlott borokat valószínűleg felhasználták úrvacsorák alkalmával is, a nagyobb tételeket pedig sokszor eladták. A szőlő és a bor fontos szerepét a kecskemétiek életében nemcsak a végrendeletek, hanem más források is jelzik. A borkimérés a város fontos jövedelemforrásai közé tartozott, az ún. kurtakocsmálkodást, a házaknál történő bormérést, eladást tiltották. A város kocsmáiban kezdetben csak a lakosság által beszolgáltatott dézsmaborokat mérték, majd a XVIII. század elejétől a szőlősgazdáktól vásároltak is. A város pincéjében meghatározott áron vették át a bort, sőt borral előre lehetett a jövendőbeli adót törleszteni. Idegenektől csak akkor vettek bort, ha Kecskeméten már nem volt elegendő, és az itteni lakosoknak időnként megtiltották, hogy a főbíró tudta nélkül kivigyék a városból. 24 1 Itt kell szólnunk a pálinkafőzésről is. Több végrendeletben hagyományoznak üstöt, ami minden bizonnyal a pálinkafőzéshez használt egyik legfontosabb kellék. Néhány esetben ez egyértelműen kiderül a szövegkörnyezetből, mint például Dósa Jánosné végrendeletében: „A Boros Kamarával egy Contiquitasban lévő meg tartott, és ki szakasztott Kamarácskát pedig pálinka főző üstömmel edgyütt hagyom Bárányi György régi Gondviselőmnek hozzám való hűségéért holtáig, az után pedig ezek is legyenek Szabó Ist\>áné". 2A 2 Gödöllei Ferencné Gyenes Györgynek hagyományozta egy pászta szőlőjét, „és a pálinkaház az üsttel együtt ehhez menjen". 2 4' Vas Márton is megemlíti, hogy „Ugyan: Társalkodtam palinka adasban vevesben Komjati Tot Andrassal",~ 4 4 utalva a város által felszámolni igyekezett kurtakocsmázásra. A városi alkalmazottak között a XVII-XVIII. században pálinkafőző ember is volt, a város saját pálinkafőzöházat tartott és övé volt a kimérés joga. Emellett azonban a szőlősgazdák többségének volt saját pálinkafőző üstje, felszerelése." 4 3 23 g Kovács Tamásné Misko Kata 1782. KREK XI1I/16.; Bene István 1742. július 30. KREK VI/55. 24 0 Sellyey György 1794. december 22. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002-2004. III. 113-114. 24 1 SZABÓ Kálmán 1934. 69-70. 24 2 Dósa János özvegye Kiss Ilona 1763. július 15. KREK XIII/1. 24 3 Gödöllei Ferencné 1771. KREK Kivonatok. 24 4 Vas Márton é. n. KREK VI/59. 24 5 SZABÓ Kálmán 1934. 76-77.
