Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból

A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 237 Jószágok A szőlőhöz hasonlóan a jószág is a végrendeletek fontos tárgya. Az állattartás az önellátás szintjén túl is nagy hagyományú és jelentős gazdasági tevékenység volt. Pásztorok és gazdálkodók, zsellérek jobbágyok és nemesek; béresek, szolgák, céhbeli mesterek, értelmiségiek és városi vezetők egyaránt rendelkeztek anyagi helyzetüket is tükröző jószágállománnyal. A családok élelmezését szolgálta a ser­tés, a juh, borjút és hízott marhát ritkábban vágtak, többnyire a lakodalmakra tarta­lékolták és a kiházasítás része volt. Az ökrök és a lovak mint pótolhatatlan igavonó állatok vagy pénzzé tehető vagyontárgyak bírtak fontos szereppel. A jármos ökrök, hámos lovak nélkülözhetetlenek voltak a közlekedésben és a teherszállításban, továbbá a katonai és közmunka szolgálatokban. Nem elhanyagolható az állattartás­sal kapcsolatos egyéb haszonvételek - gyapjú, tej, tejtermékek - szerepe sem. A végrendeletek kedvezményezettjei - családtagok, rokonok, gondozók, föl­desúr, egyház, iskola, egyházi személyek - közül mindegyik csoport részesült jó­szág hagyományozásában, mint az alábbi példák is mutatják. Pétör kovács a templomépületre hagyott egy tavalyi borjút, továbbá „Az öcsém fiának az Jancsi Gyermöknek hagyok egi borjut kit el is hajtotta mingiart. Azokon kívül mindön ingó bingo ioszagomat tudnia illik ökreimet lovaimat Tehene­imet [...] az Anyaval edgyiitt az en Gyermökömnek hagiom ", 20 9 Szenczi Ötvös Ist­ván céhbeli ötvösmestereket is említ: „...az Tancsa Márton Lovajin vagyon egy kancza csikó azt oda adom hagyom eklesia számára. Cseh György uram Marhajan egy nvösten borjú azt az prédikátoroknak hagyom. Tarr György uram marháján vagyon egy nőstény borjú. Ismét az Cseh György uram bérire tehenet. Az nyálynál vagyon egy Borjú nőstény az is. Ismét az Gulyássának is az Istvannak egy nyösten Borjú, Item az Szűcs István uramnál egy Juh vagyon ". 2I( ) Szilasi Péter 1679-ben több őrzetési díjjal adós, tartozik György barátnak is, dunántúli rokonainak egy-egy tehenet hagy. „ Leg először is hagyok a Ecclesiára 2 ötödfü tinót. Az két prédiká­tornak egy tehenet. Az Scola mesternek egy bornyut. Az Öreg Diákoknak mendi­kansokkal együtt egy borjut. Az Sz Lőrinczi Török úrnak egy tehenet. Vagyon 60 Szar marha rugót borjukat. Vagyon 8 ökröm, vagyon Csáki Miklós úr lovain egy lovam, vagyon Deák Pál úr lovain harmadmagával. Vagyon Nagy Ferenc úr lovain egy ló. Vagyon 2 kocsi ló egy tavalyi csikó. 1 Moré Ferenc, mint már korábban idéztük a templom épületére egy negyedfü csődört adott, továbbá: „Az Deákoknak hagyok egy tavalyi nösten borjút. Vagyon az Baranyán lakó bátyámnak harmad magával való marhája nálam egy tehen s két tavalyi borjú. Az mi kicsin joszágocskám vagyon legyen az feleségemé s az gyerme­20 9 Pétör kovács 1669. április 22. KREK 11/31. 21 0 Szenczi Ötvös István 1679. KREK 11/3. Cseh György és Tar György ötvös mesterek voltak. A kecskeméti öt­vösségről és ötvöscéhről lásd BOBROVSZKY Ida 1974., 1980. 26-31., 1993. 21 1 Szilasi Péter 1679. március 5. KREK II/2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom