Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
232 Székely Gábor galmi területén illetékes hatóság állapította meg. Ilyen helyi rendeletet adott ki 1690-ben Kecskemét város tanácsa, amelyben az akkor forgalomban lévő legfontosabb arany- és ezüstpénzek értékét és átváltási arányát határozták meg. 18 8 A XVIII. század közepétől egyre gyakoribbak lettek az uralkodó vagy a központi kormányzati szervek által kibocsátott pénzrendeletek, amelyek részletesen szabályozták a hivatalos forgalomban használható pénzek fajtáját és árfolyamát. Ezeket a rendeleteket Kecskeméten is kihirdették. 18 9 Számítási pénzekről is kell szólnunk a végrendeletek kapcsán. Az újkorban használt különféle hazai és idegen pénzek értékét nemesfémtartalmuk határozta meg. A különböző nemesfémtartalmú pénzeket csak úgy tudták összemérni, ha mindegyik értékét valamilyen számítási pénzre számították át, és értéküket ebben fejezték ki. Számítási pénzek használata ebben a korban már több évszázados múltra tekintett vissza. Magyarországon az első számítási pénz a százdénáros kamarai vagy más néven magyar forint volt, amely a XV. században alakult ki és a XVII. század közepéig a legfontosabb számítási pénz volt. Részegységét, a dénárt mint ténylegesen ezüstből vert aprópénzt a napi forgalomban használták. A XVII. század közepétől a krajcárrendszer hazai bevezetésével, a krajcár értékű pénzek tömeges verésével egy időben osztrák mintára a 60 krajcáros rajnai vagy rénes (rhénes, rhénusi, német) forint használata terjedt el. Az új számítási pénz a magyar forintot csak lassan tudta kiszorítani, Kecskeméten egészen a török kiűzéséig szinte kizárólagosan ezzel számoltak, de a Rákóczi-szabadságharc alatt is kedvelt volt. A magyar forint használata még a XVIII. század első felében is gyakran előfordul. A török kiűzése után néhány évtizedig a 180 dénár értékű tallért is használták számítási pénzként. Kecskeméten a rénes forint használata a XVIII. század első felében, a Rákóczi-szabadságharc leverése után vált általánossá, időnként német forintnak is nevezik. |g< ) Értéke 60 krajcár, ill. a krajcár két dénárra történő felértékelődése után 120 dénár volt. A mindennapi gyakorlat során a forgalomban lévő pénzeket rénes forintra és krajcárra átszámítva összegezték. A rénes forint szerepét a XVIII. század közepétől, a konvenciós pénzrendszer bevezetésével az ugyancsak 60 krajcár értékű konvenciós forint vette át. Természetesen az újabb számítási pénz nem szorította ki egyik napról a másikra a korábban használtat, a különböző számítási pénzeket egy időben, egymás mellett is használták. A konvenciós forint nemcsak számítási pénz volt, hanem ténylegesen kézbe vehető, valóságos pénzérme is, melynek értéke megegyezett a számítási egységgel. Ez a pénz a konvenciós pénzrendszerben a 60 krajcár értékű féltallér, míg a konvenciós tallér értéke két forint, azaz 120 krajcár volt. A konvenciós pénzrendszer bevezetésével és a konvenciós forint, mint számítási egység használatának szorgalmazásával egy időben a régi és a különféle 18 8 1690. augusztus 6. IV. 1504. a/l. 16. A tanácsi jegyzőkönyvbe történt korabeli feljegyzés alapján. IVÁNYOS1 SZABÓ Tibor 199la. 40. 18 9 KŐHEGYI Mihály - NAGY Ádám 1975., az adattárban pénzrendeletek közlésével: 121-136. 1, 0 IVÁNYOSI SZABÓ Tibor 1985. 45., 94.
