Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai
22 Mészáros Mónika - V. Székely György könnyebben süllyedt lefelé. Amikor a kellő mélységet elérték, egészen a felszínig sőt attól feljebb - megépítették a bélést. 6' 1 Ehhez hasonlóan Pálóczi Horváth András is azt feltételezte, hogy az általa feltárt négyszögletes munkagödör alján, a kerek kútgödör szájánál lefektették a legalsó sort alkotó gerendákból összeácsolt fakeretet, s ahogy belül és alul kiásták a földet, egyre magasabbra építették a boronaszerkezetet, s közben fokozatosan süllyesztették is azt. 7 0 Nagy Ágnes tanulmányában azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez az építési technika csak a XVI. század közepén kezdett elterjedni a nyugat-európai városokban, főként a magas szintű beépítettség miatt kialakult helyhiány következtében. Feltehetően a XVII. században már Magyarországon is megjelent ez az új módszer, ezt azonban a régészeti kutatások még nem tudják megfigyelésekkel alátámasztani. A fokozatos süllyesztés helyett az ácsolt faszerkezetes és vesszőfonatos béléssel ellátott kutaknál valószínűbb tehát a már kész kútelemnek a szűk kútgödörbe való leengedése, amely után az üreg kitöltése, ezáltal a bélés stabilizálása következett, ezt pedig a bélésnek a felszínig tartó megépítése követte. A bélést természetesen itt is földdel veszik körül, elkészítik a kávát is, mely a kút fontos tartozéka, s esetenként vízkiemelő szerkezettel és kútházzal látják el az új kutat. A kútgödör alakjára nézve Vaday Andrea állított fel csoportokat. Két fő kategóriát különít el a kútgödrök alakját illetően - egyszerű gödrös kutak és lépcsős kutak - melyeken belül a folt alakja és a kútfal kialakítása alapján több alkategóriát is felsorol. 1 Kategóriái közül az általunk feltárt kutakra leginkább az I/l/C illik. A kategóriajelzet az egyszerű gödrös kutak főcsoportját és az ovális folttal jelentkező, kónikusan, tölcséresen szűkülő falú gödrök alcsoportját jelenti, ahol is nincs látványos elkülönülés a munkagödör és kútgödör között. 7 2 A kút szerkezete erősen függ a talajviszonyoktól és a környezeti adottságoktól. Hegyvidéki, kőben-fában gazdag tájakon természetesen előnyben részesítették az időt állóbb követ, mint bélésanyagot, kőben szegény területeken faanyagot használtak fel erre a célra, míg az Alföld belső területein téglát vetettek a kútbélés elkészítéséhez. Érdekes, hogy a fabélés sokszor kevésbé volt romlékony, mint a rosszul kiégetett tégla. A környezeti feltételek és a talajviszonyok figyelembe vételével megválasztott bélelés' 3 egyrészt megvéd a beomló föld által okozott károktól 7 4, másrészt meg is szűrheti a beáramló vizet. Agyagos, tömör altalajnál szükségtelen bélelés alkalmazása a beomlás megakadályozására, ám laza, homokos talajban egyenesen elkerülhetetlen. Az a tény, hogy néha tömör talajban is van bélelt 6 9 VADAY Andrea 2003. 32. 7 0 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 87. 7 1 VADAY Andrea 2003. 30. 7 : Ehhez hasonlót tárt fel Somogyvári Ágnes Kiskunfélegyháza-Haleszen: SOMOGYVÁRI Ágnes 2003a. 5-18. 7 3 Vaday Andrea érdekes megfigyelése szerint a víz hőmérsékletét is befolyásolja a bélelés: Ménfocsanak-Metro lelőhelyen a bélelt kútban 9 °C-os volt a víz, a bélés nélküliben 11 °C-os (VADAY Andrea 2003. 28.) 4 A néprajzi adatok szerint a „Nagykúnságon szokás volt husánggal odaszorított nádfallal védeni a négyszögletes kutakat a beomlástól." (BÁTKY Zsigmond - GYÖRFFY István - VISKI Károly: Tárgyi néprajz II. 1934. 90.)
