Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból

226 Székely Gábor A kecskeméti reformátusok származási helyének, migrációs kapcsolatainak, gazdasági és kulturális kapcsolati hálójának további pontosításához még vannak feltárandó források, amelyeket érdemes összevetni a végrendeletek adataival. Az egyik legfontosabb forrás e tekintetben is az anyakönyv. A XVIII. század elején kezdődött a kecskeméti reformátusok anyakönywezetése is.'

3

6 Az 1. sz. anyakönyvet 1712-ben kezdték el, de rendszeresen csak 1724-től vezették.

1'

7 A XVIII. század második felében a református egyházközség II. számú anyakönyvében az esketéseknél feljegyezték a nem kecskeméti házasulok lakóhelyét „lakik", ,,..ról való" megjegyzéssel, 1787-től pedig külön rovat is szolgált erre: „Hazájok: " Itt a következő települések nevét találjuk: Ágasegyháza, Alsónémedi, Cece, Cegléd, „Debrecenből szakadt", Fülöpszállás, Gárdony, Gyömrő, Halas, Izsák, Kalocsa, Kécske (Okécske), Kerekegyháza, Kunszentmárton, Kürt (Tiszakürt), Madocs, Monor, Nagybócsa, Nagykőrös, Ocsa, Ordas, Öcsöd, Pataj, (Dunapataj), Révkomárom, Solt, Szabadszállás, Szalkszentmárton, Szentes, Törökszentmiklós, Túrkeve, Vadkert.

1 5

8 A származásra sokszor utalnak a családnevek is, különösen a gyakori vezetéknevek (kovács, szabó, ötvös) előtt használt előnevek. A meggyökeresedett családok neve is több generáción keresztül utalt az ősök eredeti lakóhelyére. A VÉGRENDELETEK TÁRGYAI Pénzek A végrendeletekben az örökhagyók az ingatlanok mellett elsősorban a készpénzvagyonuk, valamint követeléseik (kintlévőségeik) és adósságaik sorsáról döntöttek. A vizsgált végrendeletek döntő többségében történik említés pénzről, egyrészt olyan formában, hogy az örökhagyó a meglévő készpénzét kire testálja, másrészt úgy, hogy az általa kölcsönadott pénz sorsáról rendelkezik, tehát gyakorlatilag a követelését hagyományozza a kedvezményezettre. Ugyancsak több esetben előfordul az is, amikor a végrendelkező a tartozásának rendezésére, visszafizetésére az örököst kötelezi a ráhagyott vagyonból. A végrendelkezők rendszerint összegszerűen megnevezik az otthon lévő készpénzüket is. Ennek nagysága igen változó, pl. Tóth Ferenc 1729-ben megemlíti, 15

6 KREK 1. és II. sz. anyakönyv. A protestáns egyházak anyakönywezetése jobbára csak a XVIII. században indult meg. A katolikus anyakönyvezés szabályozásáról és eltetjedéséröl lásd részletesebben BÁRTH Dániel 1999. és 2003. 35-36. Az anyakönyvek történeti demográfiai szempontú feldolgozásáról lásd BENDA Gyula 2004. 15

7 Az anyakönyv családtörténeti adatait hasznosította SZAPPANOS Károly 1940. Ez az anyakönyv őrizte meg Kecskeméti Selymes János lelkész egyháztörténeti feljegyzéseit (KREK I. sz. anyakönyv, 1-89., lásd KOVÁTS Andor 1932. 4-6). Ezeket több részletben közölte SZILÁGYI Sándor 1857-1860. Ezek felhasználásával írta meg 1844-ben, ugyanebben az anyakönyvben az egyházközség történetét Polgár Mihály lelkipásztor (770— 795.), majd ő is kiadta munkáját, a lelkipásztorok, kántorok és iskolamesterek névsorával együtt: POLGÁR Mihály 1858. 1759-ben a feljegyzésekhez egy hibajegyzéket is csatoltak (765-768.). Az anyakönyvbe bemásolták Székudvari János rektornak az 1707-es rácdúlást megörökítő Jajhalom című versét is. (KREK I. sz. anyakönyv, 796-809., közli SZILÁGYI Sándor 1857-1860. IV. 343-355., lásd még II. 78.) l3l

< KREK II. sz. anyakönyv. Az anyakönyvek migrációtörténeti forrásértékéről lásd GYETVAI Péter 1990.