Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 217 A taníttatás, mesterségbe állítás költségeivel is kalkuláltak a végrendelkezéskor, de maguk az érintettek is számon tartották, mint Herczeg Pál végrendeletében is olvashatjuk: „ ...a fellyebb említett négyszáz forintbelí készpénz successionak felét még legény koromban említett édesanyám életében magam kézi mesterségemnek tanulásának és amiatt tett vándorlásomnak alkalmatosságával láthatatlanul elköltöttem"} 0 5 Nem volt könnyű a helyzete azoknak a végrendelkezőknek, akiknek több házasságból származó, többrendbeli gyermekei között kellett szétosztani a vagyonát. Megfigyelhető, hogy a legutolsó feleség és a tőle született gyermekek a legkedvesebbek. Búzás András is felesége és kisfia javára végrendelkezett, az előzményekről így szól a testamentum: „ 1-mo. Voltak három feleségeim. Az első feleségemről maradtak három gyermekeim, amelyeknek az örökségemből semmi just nem hagyok, mivel énnekem semmi gyámolaim nem voltak, hanem egész idejöket korhelséggel töltötték el. 2-do. Az második feleségemtől maradt egy menyecske leányom, ennek is hasonlóképpen semmi just nem hagyok, mert engemet nemhogy jóval, hanem még bosszúsággal éltetett, teljes életemben". l0 6 Mások több rendbeli gyermekről és unokáról is békességgel gondoskodtak, mint például Fazekas Istvánné 1779-ben, vagy Sellyey György 1794-ben, aki második felesége és az elsőtől született kilenc gyermeke s árva unokája számára osztotta szét vagyonát." 1 7 Sellyey a felesége móringjárói is megemlékezett: „Az 3-ik punctumba lévő moringalis készpénz feleségemnek tulajdona, s erről szabadon disponálhasson is ". A házastársak, gyermekek és unokák mellett a testamentumtevők tágabb családja, rokonsága is részesülhetett az anyagi javakból. Csaknem minden végrendeletben előfordul a testvérek, sógorok, néném, bátyám, ángyom asszony, ritkábban a szülők, Anyám asszony, Atyám uram, ipam, napam említése. Gyakran szólnak általában atyafiakról, akik közül a távolabb élő rokonokat is számon tartották. A végrendeletek kedvezményezettjei közé tartoztak azok a rokonok vagy közeli ismerősök, akik a végrendelkező elgyengült állapotában gondviselői, betegápolói szerepet töltöttek be. Nagy Péter János 1696-ban szerény javainak szétosztásakor a bajban mellette álló szegény rokonára is gondolt: „Szőke Mihály Eötsemnek peniglen hagyok 30 forintosokatt, mivel leg közelebb való atyámfia lévén az házánális laktam s véle egygyütt nyomorgattam ez mostani sujos betegségemben is eő az gondviselőm mindenekben ". 10 8 Márkus György támogatója sógora, Szűcs József volt, akiről végrendeletében is megemlékezett: „ ...ő kegyelmének hagyom az szőlőmet egészszen ream vigyázó éjjeli s nappali unhatatlan gondviseléséért"}^' Páli István 1762-ben Bárány Ádám felesége, Bozóki Kata munkáját jutalmazta: „mint10 5 Herczeg Pál 1783. július 11. 1VÁNYOS1 SZABÓ 2002-2004. III. 25-26. 10 6 Búzás András 1777. augusztus 20. KREK Kivonatok. 10 7 Özvegy Fazekas Istvánné Lovas Zsuzsanna 1779. március 14. KREK Kivonatok; Sellyey György 1794. december 22. IVÁNYOSI SZABÓ 2002-2004. III. 113-114. 10 8 Nagy Péter János 1696. augusztus 11. KREK 11/29. 10 9 Márkus György 1739. június 29. KREK VI/51.
