Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
214 Székely Gábor lakhatott a házban, használhatta a szőlőt, szántóföldet és minden ingóságot, de csakis addig, amíg újra férjhez nem ment, erre utalnak az „amíg a nevemet viseli" kitételek, mint például Szilasi Péter végrendeletében: „Az míg penig Feleségem az en nevem viseli s gyermekeim elnek legyen azoké, illyenek belőle, ha cselédim meg halnak legyen minden jószágom Ecclesiáé ". 8 7 Mind a férj, mind a feleség csak a saját szüleitől, családjától örökölt ősi vagyonról végrendelkezhetett. A vagyon másik jelentős része a szerzeményi vagyon, a saját munkával keresett, vásárolt, épített ingatlan és ingóságok. Közszerzeménynek tekintették a házasság ideje alatt közösen szerzett és gyarapított javakat. Mindkét házastárs rendelkezhetett saját külön szerzeményi vagyonnal is, amelyhez például a házasság előtti időben jutott. A szerzeményi vagyonról szabadon rendelkeztek, és erre nem tarthattak igényt az elhunyt házastárs hozzátartozói. Az újra férjhezment asszony általában a férj szerzeményi javainak egynyolcad részére tarthatott igényt. A közös vagyon megszerzéséről is írt 1680-ban Szűcs Péter: „ ...adom tudtára minden rendben, karban, tisztben levő Uraimnak, hogy én Feleségemmel edgyütt csináltam egy házat, edgyütt vele meg tapasztottam ", 8 X az eladott házért kapott pénz felét az asszonyra hagyja. Szerzeményi vagyonukat az asszonyok is tetszésük szerint testálták, mint például Dobsza Erzsébet: „Minthogy Czeglédi Kis János jó Férjemmel edgyütt sok nyomorúságokat szenvedtem, betegségemben is igaz gyámolóm volt, minden féle javatskáim légyenek ő Kegyelméé, valamíg Isten élteti". 89 Bósz Kovács Mihály - sok más végrendelkezőhöz hasonlóképpen - a közös szerzeményű szőlőt kikötésekkel hagyta feleségére: „...mivel Feleségemmel együtt szerzettem, hagyom nékie egészlen, de úgy, hogy: A kettei nagyobb pasztával szabadossan disponálhasson, és a kettei kissebbik pásztát semmiképpen el ne adhassa vagy zálogosíthassa, hanem hólta után Feleségemnek, szállyon a Reformata Szt Ecclesiára". w Halasi István szerzeményeit teljes szabadsággal birtokolhatta az örökös: „ ...teszem illen testamentomot úgymint az en segen nyomorult Hitvös tarsamnak Lukács Eörzsiknek hagyok két ökröt és az házat azonkívül a szőlőmet két borjas tehenet és úgy hagyom hogy senki ő title el ne vehesse se el penzen el ne adgya hanem Hlyen belüle meg az Isten tartya ezen az Árnyék világon az után holta utan az kinek akaria hadni annak hadhassa ". " Kalmár István ősi jussait hagyta Lengyel Sára hites társára, „ illy conditioval, hogy míg az én nevemet viseli bírhassa minden bántódás nélkül, ha pedig meghalna vagyis férjhez menne (sic!) a RfSz. Ecclesiára ", 9 2 8 7 Szilasi Péter 1679. március 5. II/2. 8 8 Szűcz Péter 1680. december 10. KREK, jelzet nélkül. 8 9 Czeglédi Kis Jánosné Dobsza Erzsébet 1729. november 8. KREK VI/37. 9 0 Bósz Kovács Mihály 1735. április 16. 9 1 Halasi István 1735. KREKVI/43. 9 2 Kalmár István 1739. június 28. KREK VI/45.
