Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 213 ky ennek bontosa leszen". Ugyanebben a végrendeletben három sorral följebb ez olvasható: „Az meney urnák vigasztaló szent lelke legien minden bene bizohoz es jutalmaztasson meg engömet is az meney Tár házából. Amen ". Káró Iskuli végrendeletének szövegében így fogalmaztak: „Semmi némít rokonsagim atyamfia meg ne szollithassak ne is kereshessék. Atok alá rekesztvén azt az ki ennek bontogatója lenne" A végrendeletekhez szükség esetén codicillus, azaz fiókvégrendelet, kiegészítés kapcsolódott, amelyet az eredeti végrendelethez hasonlóan hitelesíteni kellett. Számos későbbi megjegyzést találunk a végrendeletek szövege után, vagy a hátoldalon. Ezek az adósságok behajtásáról, a végrendelet teljesítéséről szólnak, több esetben az eklézsia gondnokának átvételi elismervényét tartalmazzák az egyház szükségletére hagyományozott és ténylegesen átvett javakról, pénzekről. A levélboríték formára összehajtogatott végrendeletek külső oldalra gyakran a végrendelkező bekövetkezett halálának tényét és a temetéssel kapcsolatos kiadásokat is feljegyezték, pl. „Szenczi Öt\>ös Istx'an uramnak az eö kegyelme feleségét az úr isten az urnák világábul magának kívánta az mit költöttek az mellette valók az kik forgolódtak szám szer ént 6 Tallér négy pénz híja. Szenczi Ötvös István uramat az felesége után magát is az úristen maganak kivanta az mit ö kegyeimere költöttek azok az emberseges emberek úgy mint az ötvös böcsületes mester urak szám szerént [...] Tallér 6, 62 pénz" 8 6 A kedvezményezettek A végrendeletek legterjedelmesebb része a családi viszonyokat és a vagyoni helyzetet tárgyaló rész, amelyben a testáló egyértelműen kinyilvánítja a vagyon felosztására vonatkozó utolsó akaratát. Ebben saját értékítélete és személyes érzelmei bizonyos korlátok között érvényesülhettek, hiszen az érvényben levő országos és helyi rendeleteket, a jogszokásokat és környezetének hagyományait illendő volt tiszteletben tartani. A kedvezményezettek köre: család, házastárs és gyermekek, rokonok, gondozók, földesúr, egyház és iskola. Ezek között házas, családos ember esetében - a család foglalja el a legfontosabb helyet. A házaspár többféleképpen juthatott ingó és ingatlan vagyonához, és az öröklési rend is ennek megfelelően alakult. Az örökölt, úgynevezett ősi vagyonból a végrendelkező egyenlő arányban részesíthette törvényes örököseit. Örökös híján - „mag nélkül elhalván " - a férj vagy a feleség köteles volt az ősi vagyont visszajuttatni az elhalt házastárs hozzátartozóinak. A fiú és a leánygyermekek egyaránt örökölhettek az ősinek nevezett vagyonból. Az özvegységre j utott asszonyok a férj ősi javait élvezhették, de nem örökölhették, csak abban az esetben, ha a férj minden egyenesági és oldalági rokona kihalt. A férj halála után az özvegyasszony 8 5 Katona István 1683. KREK 11/9.; Káró Istók 1664. április 17. KREK II/1. 8 6 Szenczi Ötvös István 1679. KREK 11/3.
