Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
A kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból 209 Péterné Sárközi Ilona, aki a kecskeméti református prédikátor özvegye volt és javairól gondoskodni kívánt „midőn ép elmével vagyok, jó idejekorán kívánok az én magzatim között titulált boldogult férjem testamentális rendelése szerint szabados dispositiomra hagyatott és maradott javaimrúl ilyen módon testálni. " 6 1 A végrendeletek formai jegyei A végrendelet érvényességét, formai és tartalmi követelményeit, mivel annak alaki kellékeiről a XVIII. századig törvények nem intézkedtek, egyházi bíróságok állapították meg, illetve jogszabályok, valamint a helyi szokások rendezték. A XVIII. század végén Nánásy Benjamin pesti jogász munkája adott útmutatást a végrendelet készítéséhez, összefoglalva az addig hozott országos jogszabályokat. 62 Kecskeméten a városi tanács kezdettől fogva törekedett a végrendelkezés szabályozására és felügyeletére. A XVII. században tanácsi határozatok foglalkoztak végrendelkezéssel kapcsolatos ügyekkel, a testamentumok formába öntésével foglalkozó legkorábbi ránk maradt statútumok a XVIII. század derekáról valók. 6 3 A végrendeletek túlnyomó többsége egy lapból álló, 1-2 oldalas irat. Nagyobb terjedelmű, több lapos testamentumlevelek ritkábban fordulnak elő. A XVIIXVIII. századi végrendeletek megfogalmazói és leírói a hivatalosan kiküldött írástudó személyek voltak, a végrendelkezők többsége csak a nevét tudta leírni, vagy 6 1 Özvegy Veresmarti Lázi Péterné Sárközi Ilona, 1763. május 12. 1VÁNYOS1-SZABÓ Tibor 2002-2004. I. 288. Második végrendeletét csupán néhány héttel később tette: 1763. május 27. IVÁNYOS1-SZABÓ Tibor 20022004. 1. 289-290. Valószínűleg időközben elhatalmasodott betegsége indíthatta újabb testamentumtételre, amire utalást tesz a bevezetőben: ..testemben megöröködött nyavalyáim miatt rövid időn elközelítő megoszlattatásomat előttem forgatván, még mostan elmémnek épségében létemben végső rendelést tészek... ". Férje, Veresmarti Lázi Péter 1712-1734 között volt az egyházközség lelkipásztora. Nevéhez fűződik az első anyakönyv megkezdése 1712-ben. Kecskeméti Selymes János halála után, 1721-ben lett első prédikátor, mellette lett második prédikátor későbbi utóda, Ölvedi András. Az első anyakönyvben maga utal arra, hogy méltánytalan körülmények között vált meg a szolgálattól: „1734. esztendőben szegény Veresmarti L. Péter a kecskeméti ref. ecclában huszonkettőd fél esztendők forgása alatt fáradozó egyházi szolga testében a Jézus bélyegei erőszakos munkái miatt megszaporodván azokkal együtt megvettetik, az ecclesiai szolgálatra tovább nem marasztatik, jámbor és hűséges szolgálatját senki még csak meg se köszöni. 27. april. az ecclésiától elbúcsúzik, maga költségével készült világi nyugodalmának bárkájában 15. maj. kisértetinek özönvizei előtt nyolcad magával bétakarodik. " SZILAGYI Sándor 1857-1860. IV. 343. Polgár Mihály hozzáteszi, hogy: „ Papi szolgálaton kiviil levén is folytatta azonban Veresmarti Lázi Péter az esperesi - és két utolsó esztendejében a sup. főjegyzői hivatalt is - egész halálaig, mely történi 1740-ben. A Laci família Kecskeméten ő tőle vette származását. " POLGÁR Mihály 1858. 49. 6 2 NÁNÁSY Benjamin 1798. 41.; SZENDE Katalin 2004b. 73. A végrendelkezésről részletesen rendelkezett az 1715: XVII. tc., korábban az 1638: XXI. tc„ 1647: XV. tc„ 1655: XLVI. és LXII. tc„ valamint az 1687: XIII. tc. foglalkozott egyes, a végrendelkezéssel összefüggő kérdésekkel. Lásd még HOLUB József 1926. és Tárkány Szűcs Ernő végrendeletről szóló cikkét: MNL 5. 1982. 517-518. A hazai végrendelkezési szokásokról áttekintést ad még TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1966. 147-148.. 401., 1981. 726-757.; SZENDE Katalin 2004b. 72-74. 6 3 Tanácsi határozatok közül lásd IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996-1998. I. 49., 80-84., 89-90., 100-101., 110111., a szabályrendeletek közül az 1751-1800 között keletkezett és később megújított, illetve az 1756. május 24-én és május 31-én kelt statutumok, majd az 1824. június 21-én egységes rendszerbe foglalt rendszabások szabályozták a végrendelkezést. Közli: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1991a. 61-65., 68-70., 225-245., lásd még NÓVÁK László 1987. 326-328.
