Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bárth Dániel: Az alpári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai

180 Bárth Dániel azonos neműség „hagyományát" magyarországi városi környezetben már az 1980as években többen áthágták. Az a körülmény, hogy a bérmálkozóknak egy bérmaszülője volt, fordítva csupán az utóbbi évtizedek adatait tekintve igaz. 1790-ben a 103 bérmálkozónak mindössze 32 bérmaszülő állt rendelkezésére. A férfiaknál különösen Kerepesi Péter, a nőknél pedig Nagy Ilona tünt ki „népszerűségével". Előbbinek 9, utóbbinak 15 bérmagyereke lett ebből az alkalomból. 1888-ban a 212 bérmálkozó 139 bérmakeresztszülőn osztozott. Még itt is akadt két személy, akinek öt-öt bérmagyereke volt. A XX. században fokozatosan csökkent a két csoport közötti számarány különbsége úgy, hogy a század második felében a csoportos bérmaszülőség már ritka kivételnek számított. A bérmaszülök kiválasztásának lokális és aktuális stratégiáit csupán további mikrokutatások tisztázhatják, amelyeknek figyelmet kell fordítani a szertartás során létrejött „lelki rokonság" házasságot akadályozó jellegének tényezőjére is. Az egyegy bérmaszülőhöz tartozó nagyszámú bérmálkozó XVIII-XIX. századi képe mindenesetre inkább egy „futószalag" jellegű szentség-kiszolgáltatás képét sugallja számunkra, mint egy individuálisan megélt, a társadalmi háttér szempontjából kidolgozott vallási aktusét. Utóbbivá a bérmálás csak a XX. században vált. TANULSÁGOK A fentiekben egy, a néprajzi kutatások szempontjából „elfeledett" szentség történeti kérdései kapcsán egyetlen, szintén „elfeledett" forráscsoportot vettünk górcső alá. Az alpári bérmálási jegyzékek vizsgálati aspektusainak (bérmálkozók száma, életkora, neme, származása; bérmanevek változása; bérmaszülök szerepe) bemutatása után hosszan lehetne arról értekezni, hogy mire nem jók, mire nem használhatók ezek a források. Ha el is tekintünk a jegyzékekkel kapcsolatos általános forráskritikai töprengésektől, akkor sem tagadható, hogy forrásunk alkalmatlan többek között a bérmálás lokális előkészületeinek, a bérmálkozók felkészítésének, a szertartás külső körülményeinek a vizsgálatára, a bérmálkozás tágabb társadalmi kontextusának megismerésére vagy vallási hátterének történeti szemléletű megközelítésére. Konkrétabban fogalmazva: hiába állnak rendelkezésünkre a kvantitatív elemzésre alkalmas, impozáns adatsorok, a bérmálás/bérmálkozás problematikájának kvalitatív oldaláról egyelőre még semmit sem tudunk. Nem tudjuk, hogy ki és milyen formában készítette fel a bérmálkozókat, mi volt az a minimális hittani tudás, ami szükségeltetett e szentség felvételéhez; nem tudjuk, hogy mik voltak a szertartás előkészítésének és lefolytatásának reprezentatív elemei, hogyan alakultak a viseletre, öltözködésre vonatkozó előírások, divatok; továbbra sem láthatók történetileg tisztán a bérmaszülök kiválasztásának stratégiái, forrásunk mélyen hallgat a bérmaszülő és a bérmagyerek közötti kapcsolat kereteiről, az ajándékok és a bérmálkozás utáni lakoma szerepéről. Mindezen és még további kérdések megválaszo-