Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai

Egy Árpád-kori település kútjai 17 tárgy fonott fala 20 cm magasságig volt kibontható, felfelé enyhén kas alakban szűkült, de eredeti alakja a kevés megmaradt részlet miatt nem rekonstruálható. Értelmezésünk szerint kétféleképpen használhatták e vesszőfonatos tárgyakat: esetleg olyan vízmerő edényként, vödörféleként, melynek alja és oldala bőrből készült, külseje pedig fonott volt, vagy pedig - s erre a magyarázatra a tárgyak elhelyezkedése folytán lehet talán következtetni - a kútásás kellékeként, az iszapos föld kitermelésére. Ha ugyanis a kút munkagödre a balesetveszély elkerülése érdekében nem volt nyitott, hanem visszatemették a járószintig, akkor a fonott tárgyak csakis elhasználódott selejtként kidobva kerülhettek megtalálásuk helyére, ahová bedobták és eltemették őket. A fentiekhez hasonló edényféleséghez a hazai anyagban nem sikerült párhuzamot találni. Csak anyaguk múlékonysága és talán a kútba kerülésük hasonló véletlenszerűsége köti össze a dunavecsei edényeket a más lelőhelyekről ismert fa- és háncs anyagú vízmerő alkalmatosságokkal. Ilyeneket találtak például KompoltTagi rét lelőhelyen, ahol egy mogyoróvesszővel merevített peremű, erdei fenyő kérgéből készült, neolit párhuzammal rendelkező edény maradványa került elő, amely ennek alapján tarsoly alakúvá rekonstruálható. A másik egy csónak alakú, kocsányos tölgy törzséből kifaragott és kivájt, mindkét végén eredetileg füllel ellátott faedény volt."

4 A kutatók véleménye az eddig előkerült, vízmerésre használt kerámia és szervesanyag edények vizsgálata alapján megegyezik abban, hogy ezek űrtartalma 3-5 liter között mozgott, tehát lényegesen kevesebb volt a manapság használatos vödrökétől. A cipőtalp Magyarországon eddig kevés helyen került elő a XI-XIV. század közötti időszakból lábbeli, főként olyan, melynek mind a talp-, mind a felső részét megtalálták. Sajnos a 250. kútba sem került bele az egész cipő, mindössze az elhasználódott, vagy egyéb okból selejtté vált talprész. A bélés sarokrészét a talptól különválva a kút alján találtuk meg. A cipőtalp marhabőrből készült, jobb lábra illő lábbelihez tartozott, sarka téglalap alakúra volt vágva. Azt, hogy milyen típusú és formájú cipőhöz tartozott az általunk megtalált talp, nem tudhatjuk, mindössze sejtéseink lehetnek a korszak egyéb lábbeli leletei, illetve az egykorú ábrázolások alapján. A művészettörténeti jelentőségű ábrázolások sokszor egészen sematikusak. Magyarországi publikációkban eddig mindössze három esetben fordult elő késő középkorinál fiatalabb, vagy esetleg XIV. századi lábbeli 5

4 MATUZ Edit - SZABÓ J. József - VADAY Andrea 1998. 47-48. Ezen kívül Muhi középkori településének egyik kútjában kerültek elő egy fenyőből készült, mintegy 30 cm magas faedény darabjai (GRYNAEUS András 2003. 256.).