Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bárth Dániel: Az alpári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai

Az apári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai 175 A számsorból - a fentebb jelzett tényezőket is figyelembe véve - annyi mindenképpen megállapítható, hogy a bérmálkozók számában két „csúcspont" figyelhető meg: a XIX. század közepén és az XX. század második évtizedében. Az 1800as évek viszonylag hullámzó folyamatai után 1921-től jelentéktelen kitérőkkel tarkított, permanens csökkenést mutató időszak következett el, amely egészen napjainkig tart. A bérmálkozók nemi aránya Ami a bérmálkozók nemi megoszlását illeti, ezen a téren Alpár esetében viszonylag egységes képet festhetünk: a számok a nők bérmálkozási hajlandóságának egyértelmű fölényét mutatják a férfiakkal szemben. Már a legelső fennmaradt jegyzék esetében feltűnő, hogy a megbérmáltak között jelentős többségben voltak a nők (64 fő), és a 39 férfi az összes megbérmáltnak csupán a 37,8%-át tette ki. A női bérmálkozók dominanciája - szórványos esetek kivételével - a későbbiekben is fennmaradt. Történt ez annak ellenére, hogy a lakosság összlétszámát tekintve a XX. századot megelőzően a férfiak voltak többségben és a nők néhány százalékos túlsúlyát először csak 1949-ben regisztrálták.'

5 Az alábbi táblázat az alpári bérmálkozók nemi megoszlásának tendenciáit szemlélteti: A bérmálás éve A bérmálkozók neme A bérmálás éve Férfi Nő 1790 39 64 1825 177 199 1852 328 420 1858 221 191 1888 107 105 1924 200 228 1960 124 143 1974 41 61 1990 28 35 A bérmálkozók életkora Történeti néprajzi szempontból a legizgalmasabb adatokat az életkori arányokat reprezentáló rovatok tartalmazzák. Valószínűsíthetjük, hogy a XVIII-XIX. században az életkor megállapítása „bemondás" alapján történt, és a helyi plébáno3

8 Vö. BÁRTH Dániel 2002. 72-73.