Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bárth Dániel: Az alpári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai
172 Bárth Dániel AZ ALPÁRI BÉRMÁLÁSI JEGYZÉKEK FORRÁSÉRTÉKE Altalános megjegyzések A bérmálás kapcsán keletkezett forrástípusok közül jelen tanulmány középpontjában a bérmálási jegyzékek állnak. Ezeket egyrészt az egyházmegyei, másrészt a plébániai levéltárak őrzik. A névjegyzékeket, amelyeket a bérmálások alkalmával készítettek a szentségben részesült hívek adatainak megörökítése céljából, a XVIII. század második felétől kezdték el kötetes anyakönyvként kezelni. A bérmálási anyakönyv valamennyi matrikula közül a legfiatalabb. Bár vezetését a többihez hasonlóan a római rituálé, majd annak nyomán nálunk Pázmány szertartáskönyve rendelte el, 30 ám következetes alkalmazása - éppen a bérmálások esetlegessége, rendszertelensége miatt - sokáig váratott magára. Eredetileg a rítus során, az érintett felek (bérmáló, bérmálkozó, bérmaszülők) között létrejövő úgynevezett „lelki rokonság" (affinitas spirituális) számontartását volt hivatott szolgálni. Később a szigorúan tiltott többszöri megbérmálkozás kiszűrésére is alkalmas lehetett. Bár a bérmálási anyakönyvek rubrikáira vonatkozóan elég egyértelmű előírások voltak forgalomban, sem a kötetek, sem a jegyzékek nem egységesek az alkalmazott rovatok szempontjából. Általában a következő adatokat tartalmazzák: a bérmálkozó kereszt- és családi neve, életkora, lakóhelye, bérmaneve; a bérmálkozó szüleinek neve; a bérmaszülő neve. Rendszerint feltüntették a bérmáló egyházi vezető nevét is. Időnként - a migrációkutatók nagy örömére - az aktuális lakóhely mellett a születési helyet is feljegyezték. E szerencsés körülmény indított némelyeket arra, hogy a bérmálási jegyzékek eme típusát a népesedéstörténet egyik lehetséges forrásaként interpretálják.'' Az általam feltárt alpári vonatkozású bérmálási jegyzékek meglehetős változatosságot mutatnak jelenlegi lelőhelyük szempontjából. Alpáron a bérmálkozók névsorai számára a XIX. század közepe előtt nem vezettek önálló anyakönyvet. A legkorábbi jegyzékeket a helyi házassági anyakönyv hátuljába másolták be. 3 2 Az első bérmálási anyakönyvet 1852-ben kezdték el vezetni és 1858-ig bezárólag tartalmazza a megbérmáltak adatait. 3 3 Az 1888-ban lezajlott bérmálás jegyzőkönyvének egy példánya csupán a püspöki székhely archívumában maradt fönn. 3 4 Újabb bérmálási anyakönyvet csak a XX. században kezdtek vezetni a falubeli plébáno3 0 STR 1625.294. 3 1 Különösen élen jártak ezen a téren a Duna-Tisza közi XVIII. századi migráció kutatói: GYETVAI Péter 1992; BÁRTH János 1981. Gyetvai a bérmálási jegyzékekkel kapcsolatban - mindenekelőtt a tévedések, elírások, értelmezési hibák, pap-írnokok szerepe stb. vonatkozásában - fontos forráskritikai észrevételeket is tett: GYETVAI Péter 1992. 1.471-478. 3 2 Az 1790-ből és 1825-ből fennmaradt bérmálási jegyzékek az első önállóan vezetett házassági anyakönyv kötetének végén találhatók. - ALPI Házassági anyakönyv (1760-1850). 3 3 ALPI Liber Confirmatorum Parochialis Ecclesiae Rom-Calholicae Alparensis (1852-1858). 1 4 VPL I. 1. Confirmatio. 1. doboz. Elenchus anni 1888-ui die 3. Junii incidente in dominicam infra octavam Sanctissimi Corporis Christi, per excellentissimum, illustrissimum et reverendissimum dominum episcopum Vaciensem, Constantinum. in ecclesia parochiali Alparensi, occasione benignae paternae visitationis sacramento confirmationis munitorum.
