Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bárth Dániel: Az alpári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai

Az apári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai 169 A BÉRMÁLÁS SZEREPE EGY TISZA MENTI FALU ÜNNEPEINEK RENDJÉBEN A püspökök és megbízottaik által többnyire komoly tehertételként megélt (és ezért minél ritkábban végrehajtott) bérmakörutak mögött a másik oldalról, a hívek és az őket képviselő helyi papság részéről egy ezzel gyökeresen ellentétes attitűd húzódott meg. A váci püspöki archívum levelek sokaságát őrzi a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeiből, amelyekben az egyes települések, plébániák az egyházmegye főpásztorához könyörögnek a bérmálás szentségének lokális és személyes kiszolgáltatásáért. E levelek gyakran felemlegetik az utolsó helyi bérmálás - szinte már-már elfeledett - időpontját." A bérmálás szertartása, amelynek fényét a püspöki méltóság megjelenése emelte meg igazán, a második világháború előtti időszakban - katolikus részről - a lokális ünnepek rendszerében az egyik legnagyobb és legtöbb embert megmozgató közösségi eseménynek számított. Nem volt ez másképp a Tisza menti Alpár esetében sem.

1

2 A témakör szempontjából - a falubeliek élő emlékezetén túl - leginkább a plébánia háztörténete tartalmaz értékes adatokat. A bejegyzések intenzitása, hullámzása nem csak a konkrét adatok szintjén, hanem a plébánosok változó hozzáállásának szempontjából is tanulságos. A helyi plébánián vezetett História Domus

u tanúsága szerint az újkori Alpár történetében a legelső bérmálást 1790. szeptember 12-én tartotta meg Splényi Ferenc váci püspök.

1

4 A falu idősebb lakói feltehetőleg korábban, máshol részesültek a szentségben. Az alpári házassági anyakönyv végére másolt bérmálási jegyzék több szempontból is kiemelkedően fontos számunkra. Jelentősége miatt a szó szerinti közlése is érdemesnek tűnt (vö. Függelék I.). A következő helyi bérmálásról szintén szűkszavú információ maradt fenn a plébánia háztörténetében. Eszerint 1825. július 29-én Nádasdy Ferenc püspök a vizitáció alkalmával 360 főt bérmált meg.

1^ Az a körülmény, hogy a bérmálásról fennmaradt jegyzék 376 nevet tartalmaz, leginkább a háztörténetekben megörökített számok bizonytalan forrásértékére világít rá. " VPL I. 1. Confirmatio. Az 1880-as években a plébánosok 10 évvel korábbi (1873) bérmálásra hivatkoznak. Különösen sok kérő-könyörgö levél érkezett az 1910-es években is. Megfigyelhető, hogy bizonyos települések világi vezetői „becsületbeli ügy"-ként kezelték a püspök személyes látogatásának kérdését, és érvelésükben a lakóhelyük presztízsének jelentős csökkenéseként értékelték, ha a tervezett körút nem érintette őket. 1

2 Tiszaalpár falu történetének megírása után (BÁRTH Dániel 2002) a lokális ünnepek struktúraváltásairól és a helyi identitástudat összefüggéseiről önálló tanulmányban értekeztem: BÁRTH Dániel 2005b. 1

3 Tiszaalpári Plébániai Irattár (a továbbiakban: ALPI) História Domus (a továbbiakban: HD) 51. Ezúton köszönöm Gyöngyösi József plébánosnak, hogy a plébánián őrzött dokumentumok tanulmányozását engedélyezte és kutatásomat támogatta. 1

4 Korábbi adatot sem a helyi plébániai iratokban, sem a Váci Püspöki Levéltár eddig átnézett dokumentumai között nem találtam. Ez a körülmény természetesen nem zárja ki egy korábbi helyi bérmálás lehetőségét. Ilyen eseményre akár a plébánia megalapításakor (1760-ban), vagy az első vizitációk (1778, 1784) alkalmával is sor kerülhetett. 1

5 ALPI HD 54.