Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bárth Dániel: Az alpári bérmálási jegyzékek történeti-néprajzi tanulságai
166 Bárth Dániel megvalósulása - a nagy életkori szóródás miatt - nyilvánvalóan nem segítette elő a bérmálkozás valódi avatási rítussá válását. 5 A váci püspökök és megbízottjaik bérmálási körútjainak hátteréről a XIX. század utolsó harmadától rendelkezünk rendszerezett levéltári forrásanyaggal. 6 Ezek alapján képet alkothatunk a körutak előkészületeiről, az útitervek és állomások kialakításának menetéről, valamint - szerencsés esetben - a bérmálással kapcsolatos főpapi attitűd rezdüléseiről is. 7 Bár a kutatás jelenleg még a forrásfeltáró fázisában tart, mégis tanulságos tűnik az alábbi két dokumentum közlése, amelyek egyrészt a vármegyei, másrészt az egyházi hatóságok előzetes rendelkezéseit tükrözik a bérmakörutak előkészítése kapcsán. Elsőként az 1888. évi körút előtt készült, Pest megyei alispáni körirat világít rá a püspöki indíttatásra, a világi szervek hozzáállására és a más vallásúak viselkedésével kapcsolatos - valószínűleg korábbi tapasztalatokon alapuló - előítéletekre: Elnöki jegyzőkönyv Budapesten, 1988. május hó 3-án. Schuster Constantin váczi püspök f. évi 1395. sz. alatt kelt átiratában tudatja, hogy f. év. május 21-én Új-Pesten, 23-án Soroksár, 25-én Alsó-Némedi, 26-án Sári, 27-én Örkény, 28-án Lajos-Mizse, június 2-án Alpár, 3-án Félegyháza, 6-án Izsák, 7-én Apostag, 8-án Kun-Szt-Miklós, 9-én Pereg, 10-én Taksony és 11-én Haraszti községeket fogja meglátogatni. Végzés: Schuster Constantin váczi püspök úr O Nagyméltósága átirata szerint hívei látogatására indul, hogy közvetlen érintkezzék a néppel, hogy személyesen hallgassa ki panaszaikat, hogy vigaszt nyújtson a lélekben szenvedőknek, hogy együtt örüljön az örvendezőkkel, s hogy áldását ossza szét az Úr nevében. 5 Ehhez vö. BÁRTH Dániel 2007. 199-201. 6 Váci Püspöki Levéltár (a továbbiakban: VPL) I. 1. A Püspöki Hivatal iratai. Confirmatio. 1. doboz (1880-1928), 2. doboz (1929-1945). 7 A bérmakörutak megszervezéséről - időben és térben is kitágítva a vizsgálatot - önálló tanulmány keretében fogok értekezni. Ehhez a „hivatalos" levéltári dokumentumok mellett fel kell használni az egyházi vezetők naplószerű írásait, amelyeket a vizitációk és egyéb beszámolók mellett előszeretettel készítettek hosszú, időnként kalandosnak is minősíthető útjuk során. (Vö. a veszprémi egyházmegye vonatkozásában: KÖRMENDY József RAJCZI Pál 2000.) Az előkészületek értékelésénél figyelembe kell venni a technikai fejlődés menetét, amely a bérmautak gyakoriságát is befolyásolta. Természetes, hogy egy ilyen rendkívül nagy kiterjedésű egyházmegye esetében, mint amilyen a váci püspökség volt a korszakban, az egyházi vezetők számára szokatlan fizikai (és nem mellékesen anyagi) megterhelést jelentett a több hónapos utak lebonyolítása. A közlekedési viszonyok nehézségeire vonatkozóan is beszédesek azok az útiköltség-kimutatások, amelyek a XIX. század végétől maradtak fenn. 1880-ban még a hódmezővásárhelyi plébános, Lichtner Gáspár levélben tájékoztatta a püspököt, hogy a bérmálás tervezett időpontjában tiszai árvíz nem várható. A váltott lófogaton történő utazást a XX. század elejétől egyre inkább a vasúti, majd az 1930-as évektől a személyautós közlekedés váltotta fel. VPL I. 1. Confirmatio.
