Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai

Egy Árpád-kori település kútjai 15 ból állt, átmérője alig volt nagyobb a kút kávájáénál, s nem tartozott hozzá bonyolult felépítmény. Ha volt is valanilyen fedele a dunavecsei kútnak, abból semmi sem maradt meg a feltárás idejére. A kútbélések anyagvizsgálata Az 1990-es évek végéig az Aquincum és Gorsium területén előkerült fabéléses kutak esetében az anyagvizsgálat legjobb esetben is csak a xylotomiára terjedt ki. A módszerek fejlődésével azonban újabb lehetőségek nyíltak meg a faszerkezetek korának - és egyúttal az egykori élő környezetnek - pontosabb és objektívabb meghatározásához.

4 Ezért érdemelnek különleges figyelmet a faszerkezetes kutak, melyekből egyre több és változatosabb típus került elő az utóbbi évek nagyléptékű megelőző feltárásain. A kiskunfélegyháza-haleszi kutak famintáit Babos Károly elemezte 4

S Eszerint a fonatos kútbélést kívülről gyékény borította mintegy vízszűrőként működve, a fonat pedig közönséges boróka {Juniperus communis L.) ágaiból készült. Megállapítása szerint a boróka, mint fenyőféle magas gyantatartalma miatt tartós faféleség, ezért használták fel a kutak béleléséhez. A haleszi deszkaszerkezet körül a gödröt még a víz megszűrésére szolgáló nádszövettel is kibélelték.

4"' Az Árpádkorban a klíma és a flóra a maihoz hasonló lehetett, vagyis Kiskunfélegyháza környékén borókás-nyáras erdők voltak, a szikes tavak körül pedig nád, gyékény és káka, így a kútbélés anyagai adottak és könnyen beszerezhetőek voltak. A dunavecsei kutak faanyagát Grynaeus András vizsgálta meg. Ennek alapján a 230. kút vesszőfonatos bélését közönséges borókából (

Juniperus communis L.) készítették, melyeket nyárfából (Populus sp.) készített karókkal rögzítettek. Ugyancsak ilyen fából készültek a 211. kút karói. A 250. kút famaradványai szerint a deszkaszerkezet építéséhez fűzfát (

Sa/ix sp.) használtak fel/" Ezek a fafajok az Árpád-korban a Duna menti területek jellegzetes növényei voltak és a kútépítéshez is alkalmasnak bizonyultak. A dunavecsei kutak készítőinek - úgy tűnik - nem volt szükségük egyéb „vízszűrő berendezésre", mivel ilyen vízszűrő borítást egyik kút bélésénél sem tudtunk felfedezni. Ebben minden bizonnyal az eltérő geológiai rétegviszonyok is fontos szerepet játszottak. 4

7 MATUZ Edit - SZABÓ J. József- VADAY Andrea 1998. 41. 4

S Vizsgálati eredményeit összefoglalja SOMOGYVARI Ágnes 2003a. 8. 4' SOMOGYVÁRI Ágnes 2003a. 8-10.; ugyanilyen nádszövetet figyelt meg Pálóczi Horváth András is a szentkirályi kutaknál (PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 87.) 5(

1 Vizsgálati eredmény a Dunavecse-Temető-dűlő lelőhelyen feltárt tamaradványok elemzéséről. KJM. Régészeti Adattár 2008.2467.