Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben
154 Bánkiné Molnár Erzsébet kun Kerületben a móringba rendszerint néhány út szőlőt, ritkábban kevés tőkeföldet, többször állatokat és pénzt ígértek. A móringot mindenkor befoglalták a végrendeletekbe, s azt utódok kötelesek voltak az özvegynek megadni. Vita esetén az özvegyasszony a bíróság előtt érvényesíthette követelését. Félegyházán a negyedtelkes redemptus, Koncz György végrendeletében külön pontba íratta le a móringra vonatkozó akaratát. „4. Mindőn mostani hitvesemet ell jegyeztem hitves társul, tehát akkoriba nékie moringoltam 40 Rflt-okat. Mivel fundust most egyebet nem tudván neki alligalni egyebet, Kész pénzt 20 forintokat, 20 forintokban pedig hagyom két tehenemet, így in summa ft 40 lészen." 7 8 1774-ben Sallai György kisújszállási gazda hagyatékának elosztásakor a megkérdezettek az özvegyet érdemtelennek tartották az örökségre. A tanúk abban is kételkedtek, hogy az elhunyt férj annak idején önként ígérte-e a móringot. A móring egy darab szőlőcske és 100 forint értékű föld volt, amit Sallai halála után az özvegy örökölt volna. Miközben a rokonság és a tanúk az asszony érdemtelenségét bizonygatták, elhangzott „hogy a keszkenőt mit a felesége Sallainak jegyben adott, a ládábul a felesége eladta". 7 9 A méltatlan feleséget a férj kitagadhatta a móringból. így tett öreg Almási György 1798-ban. „Gulyás Apollo 2-dik hitvesemnek, kit ez előtt mintegy esztendővel vettem el, akkoron 30 ftokat ígértem nékie, hogy ha öreg napjaimban segícscségül leend, de mivel ezen kevés idő alatt is, most a midőn végső betegségemben sínlődök, nyolcadszor hagyott el, és semmi segedelmemre nem volna, néki semmit sem hagyok." 8 0 Kutatatásaim szerint a móringolás nem mindenütt terjedt el a Jászkun Kerületben. Egy házasulandó szabadszállási özvegyember, Nagy András, például nem ismerte a szokást. Mégis megadta a kiszemelt nagykőrösi Dús Sárának a kért öszszeget. Amikor Nagy András meghalt, Sára peres úton próbálta érvényesíteni a móringra tett ígéretet. A perhez 1777 áprilisában Nagykőrös mezőváros bírósága tartott vizsgálatot. Arról kérdezték a nagykőrösi tanúkat, hogy Sára elhunyt féije a lánykéréskor valóban ígért-e móringot és mennyit? Az első tanú, Bagó János emlékezett, hogy ez előtt öt esztendővel a szabadszállási Nagy András éppen az apósánál szállt meg Nagykőrösön és ott szerette meg Dús Sárát. ,,A' leány ajánlotta is magát, de olly conditióval, hogy Moringollyon néki kétszáz forintot. Nevezett Nagy András vissza menvén Szállására, azt mondgya: - No Sogorom, kész a ' Leány hozzám jönni Feleségül, de nagy a ' kívánsága, mert 200 forint Moringot kiván, de én soha hirét sem hallottam a ' Moringnak. I. tanú: - Bizony Sogor Uram, e ' mi Varasunkban Szokásban vagyon, hogyha özvegy Ember Leányt akar el venni Moringot Ígérjen néki. Nagy András felel: - Úgy de sok ám 200 forint. 7 8 BKML. Kf.lt. No. 18. Caps. 1. Fase. 2. No. 18. 7 9 SZML. Kisújszállás, Prot. Inquisitionalia 1774. Pag. 24-26. 8 0 BKML. Kf. It. No. 18. Caps. 1. F. 7. No. 43/1798.
