Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben
Mindennapok történelme a Jászkun Kerületben 139 tak. Mindkét csoportban a tizedesek és a hadnagyok látták el az irányítási és hatósági feladatokat. A vakterok és a hadnagyok egyenruhában jártak. A tizedességet legalább életében egyszer minden gazda és céhbeli köteles volt elvállalni. 1" Éjszakánként minden helységben nagyszámú vigyázó járta az utcákat, hogy a gyakori lopásokat, házfeltöréseket, tiltott dorbézolásokat s az idegenek engedély nélküli bevándorlását megakadályozzák. Azokban az időszakokban, amikor az ország közbiztonsága ingadozott, a helybeli vigyázók számát megnövelték. A Kiskunságban a napóleoni háborúkat követően Halason (Kiskunhalason) éjszakánként 60-an, Félegyházán 36-an, Majsán 20-an, Dorozsmán (Kiskundorozsmán) 32-en ügyeltek a rendre. 1 6 Az utcákat a vakterok a melléjük rendelt botos strázsákkal járták. Ez utóbbiak száma szintén a közbiztonság pillanatnyi helyzetéhez igazodott. Jászberényben 1808-ban tizedenként 4 fő és a szegődött állandó vakterok vigyáztak, (Jász)Mihálytelken a szegődötteknek a lakosok közül a házak sora szerinti rendben éjszakánként heten segítettek. 1 Ugyanekkor Jászapátiban, (Jász)Ladányon, (Jász)Alsószentgyörgyön, és (Jász)Kiséren elégnek bizonyultak a szegődményesek. Télen lámpás nélkül este 8 óra után senki nem léphetett az utcára. Az esti harangszó hallatára a tizedesek kiürítették a kocsmákat. A verekedések megfékezését szolgálta, hogy fokossal, bunkóval, pálcával csak a rendfenntartásra felügyelők léphettek be az ivóba. Éjjel a tornyosok - akik a toronyból figyelték a helységet és annak határát óránként „megkiáltották" az idő múlását. A Nagykunságban sípolással jeleztek. Magára a tornyosra is vigyáztak, nehogy elaludjon. A toronyban gyertya vagy lámpás világított, amikor az őrjárat a torony alá ért, valaki felkiáltott a tornyosnak, aki - hogy éberségét bizonyítsa - válaszolt a kiáltásra. 1 8 Az ingyenes közmunkában ellátott felügyelet hatalmi jelképe a csörgő karikákkal ellátott bot volt, amit az őrködök maguk után húztak. Reggelenként, miután jelentették a rendzavarásokat a helyi főbírónak, letették a „hivatalt", azaz átadták a botot a sorban következő vigyázónak. Este azután maga mellé sorakoztatott segítőivel másik gazda vagy mesterember rótta a bottal az utcákat. Attól mindenütt óvakodtak, hogy „éretlen idejű" suhancokat hívjanak éjszakai vigyázatra. Kunszentmiklóson még az 1850-es években is érvényesek voltak ezek a szigorú közbiztonsági rendelkezések. A helyi rendészeti szabályokat érvényesítette Pap Zsigmond főbíró, amikor Gerő Andrást, Korona Imrét, Kálomista Jánost és Bognár Ignácot megbüntette, mert este 11 óra után is a fonó házaknál csavarogtak. Közülük Gerő és Korona csak 12-12 pálcaütést kapott, de Bognár és Kálomista 15-15-öt, mivel ők a városi őrök tilalmának ellenszegültek, és visszamentek a fonóba. 1 4 1 5 BKML. Kf. lt. Lad. 18. Caps. 1. Fase. 14. No. 35/1840. 1 6 SZML. JK [Jászkun Kerület], kig. Fase. 5. No.l422./1818. 1 7 SZML. JK. kig. Fasc.l. No. 64./1808. 1 8 SZML. JK kig. Fasc.l. No. 525./1810. ' BKML. Kszentraiklós, Főbírói panaszjegyzőkönyv 1852. 179. p.
