Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
176 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Ha egy pár dolgozott, akkor az egyik rendben haladva a marokszedő letette a kötélre a markot, és a következő rendben rátette a másik markot, utána megkötötte a kévét. Mendier István nagygazda családja 1945-ig nem aratott, hanem arattatott. A család tagjai azért nem vettek részt az aratásban, mert tíz hold szőlőjük volt, melyet háromszor kapálni, négyszer pedig permetezni kellett a nyár folyamán, s a kukoricát is meg kellett kapálni. Egy aratójuk volt éveken át, aki a feleségével és a lányával együtt dolgozott - így ott két hétig tartott az aratás. A gazda már az aratás előtti napokban többször kiküldte az aratót a messzi Hajába, hogy az megállapítsa, megérett-e a búza. De a családnak volt rozsföldje is - ott is ez a család végezte el a részes aratást. A homokon termő rozs mindig korábban érett egy-két héttel, mint a búza, így a részesek jó ki tudták használni az aratási időszakot. Az 193CMlO-es években a Mendier család földje egy kisholdon tíz mázsa búzát termett, ma azonban a kétszeresét termi. A család ma egy hektáron (azaz két egész nyolctized kisholdon) ötven mázsa búzát arat. A Mendier családban a részes aratók fizetsége az volt, hogy a learatott búzából minden tizedik csomót kapták meg (s zeht Mandl). Mendier István, a nagygazda fia a kitelepítésben, harminc éves korában aratott először, amikor részes aratók voltak: A kitelepítés után részes aratók voltunk Egyszer betyárul el voltam fáradva. És akkor délután öt órakor megettem egy fél kacsabögyöt [a szüretre félretett, kolbászhússal töltött vastag füstölt szalámit] uzsonnára, és visszajött az erőm, úgyhogy lehetett folytatni. Volt olyan, tudom, hogy este kilenckor befejeztük négyen az aratást, és másnap reggel három órakor a cséplőgéphez álltunk be munkásnak. Napközben csak délben volt egy kis pihenés. Az volt munka közben a pihenés, hogy végigkaszáltam a rendet, és utána visszagyalogoltam... Sokat bír az ember... Mendier Jánosné Fuszenecker Terézia nagygazda családjában több ember keze munkájára is szükség volt az aratáskor - az ő családjukban a gazda és a lánya is aratott. De a kommenciós béres és felesége, a cselédlány is részt vett az aratásban. A gazda leánya tizenkét éves korától aratott. Ők az aratás előtt két nappal előre megcsinálták a kötélcsavarást, összekötötték kötegbe. De a legtöbben, akiknek nem volt sok földjük, azok reggel készítették el a kötelet. Az aratás nálunk két hétig tartott. Reggel, amikor már kivilágosodott, már akkor kimentünk aratni. Kinn reggeliztünk: kolbászt, sonkát, túrót. Túrós kenyér, az mindenképpen volt meg hagyma, savanyúpaprika, uborka. És tejet ittunk. Egy vödörbe tettünk vizet, és abba állítottuk a háromliteres üvegeket. De mások nedvesített szénába tették a demizsont meg a vizeskorsót (Wassrblutzkr). Kőkorsó volt, csöcsös korsó, abba ' vittük a vizet. Es minden áldott nap babot főztek (Schnittrbauna) 94 De tizenegy órára bementünk a tanyára ebédelni. Pihentünk, azután este nyolc óráig dolgoztunk. De amikor nagyon nagy meleg volt, akkor nem dolgoztunk. Schnittrbauna - 'aratóbab', babgulyás.
