Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 93 A hajósi emberek a mások számára végzett munkát is ugyanolyan lelkiismeretesen végezték, mintha saját maguknak csinálták volna. Az idegenben - főleg a gazdag bácskai sváb falvakban - vagy az egynéhány helyi gazdánál szolgáló gazdacselédeket s a kalocsai érsekségnél, a Hilden szolgáló uradalmi cselédeket is megbecsülték. Arra a kérdésünkre, hogy mi volt a legkedvesebb munka adatközlőink számára, az emberek nem egyszerűen felsorolással, hanem élménytörténetekkel válaszoltak: Amikor még gyerek voltam, a szüret (Leasa) volt a legkedvesebb meg a disznóvágás (Schlachta) - akkor is örültünk mint gyerekek A legnehezebb munkám? Olyan egyszer volt. Még legényember voltam. Szakadásig dolgoztam ... Akkor anyámmal mink ketten egy kataszteri hold búzát arattunk le. Mink ketten ... Mink csináltuk a köteleket hajnalban. És én mást nem csináltam, csak kaszáltam, és anyám meg mögöttem jött markot szedni ...De én nem gyorsan kaszáltam előtte. Es estefelé, már kezdett sötétedni, mikor befejeztük, volt már kilenc óra - biztos -, mire készen voltunk az összerakással - emlékezett Fuszenecker Ferenc. Én olyan jól tudtam kaszálni, hogy ... Volt öt-hat hold rétünk, kétszer kaszáltunk évente. Egyedül kaszáltam, de amikor a testvérem férjhez ment, a sógor is jött. Akkor ketten kaszáltunk. Szépen kaszáltunk, egy suhintásra ... En ueim Tack mäah 33 ... Azt betyárul szerettem, a kaszálást (Mäah) - a szép munka öröméről Hirth István beszélt. Nádai Ferencné Szauter Anna így emléketett: Énnekem, kivételesen, ha azt mondom, mindegy volt a munka ... Csak legyen, és dolgozni lehessen! Abba voltam én mindég ... A mai napig is... Aratni úgy szerettem. Elmentem markot szedni. A férfi kaszált, utána a nő, a marokszedő fölszödte. Én abba nagyon szerettem dolgozni. Meg hogyha letette a kaszát az ember, akkor én fogtam, hogy majd én csinálom ... Azt nagyon szerettem... A hajósi sváb parasztok többségének az igen nehéz fizikai megterhelést jelentő munkák jutottak osztályrészül egy életen át, szinte a még gyermeknek számító tizenkét-tizennégy éves kortól idős korukig, míg átadták a gazdaságot gyermekeik számára. Ezt a fáradságos munkavégzést azonban az élet természetes velejárójának tekintették. Ezért a jól elvégzett munka nemcsak testüknek okozott jóleső, fáradt gyönyörűséget, hanem a leiküknek is. Fáradhatatlan nép a hajósi. Ha elhatároz, kitűz maga elé valamit, addig nem nyugszik, míg be nem végzi. Ez másfelől azt is jelenti, hogy nem gazdálkodnak az erejükkel, sok esetben nem kímélik önmagukat. Hiszen sose lehet tudni, másnap az időjárás kedvez-e majd a munka befejezéséhez: Nekünk van kilencszáz négyszögöl kukoricánk Ráérnénk mindennap csak délig dolgozni. Egy kapálást el lehetne végezni úgy, hogy mindennap csak délig dolgozunk. De: nem! Beállunk, és akkor annak meg kell lenni!!! De lehet, hogy holnap En ueim Tack mäah 'egy ütemre kaszálni'.
