Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Wicker Erika: Azonosságok és hasonlóságok az iszlám köznépi és a hódoltság kori rác-vlah temetkezési szokásokban

Azonosságok és hasonlóságok... 63 VII. TEMETŐÁRKOK Az iszlám területeken alapvető különbség van a szunnita és síita irányzatot követő muszlimok városi temetői között. Előbbiek nincsenek növényesítve, nem ápolják őket, hat héttel a temetés után nem látogatják a sírt. A temetőben állatok legelnek, olykor bizonyos kézműipari tevékenység (bőrkikészítés, stb.) helyszínei. A síita temetők ezzel szemben ápoltak, a sírkövek díszesek, a temetőket fal veszi körül.

435 Az akár szunnita, akár síita köznépi temetőkre vonatkozó ilyen adatokat nem találtam, de néhány utalás jelzi, hogy - vallási irányzattól függetlenül - az élők némi védelmet biztosítottak a halottak számára. így pl. Anatóliában a temetőket „kerítéssel vagy legalább árokkal veszik körül",

436 ahol pedig a vízrajzi viszonyok megengedik, „folyóvízi út választja el a településtől" Arra, hogy a hódoltság kori rác-vlah temetőket védték-e árokkal vagy kerítéssel, csak szórványos adataink vannak. A fonyódi temető középső sávját pl. szabályos négyzet alakba ásott árkok kerítették, elválasztva az itteni sírokat a déldélkeleti ill. észak-északkeleti részen levő, ugyancsak teljesen vagy részben kerített temetkezésektől.

438 A bácsalmási temetőről tudjuk, hogy - legalábbis a 18. század közepe táján „ nem volt kerítése, ezért: a jószág bejárt legelészni. "

439 A feltárt temetőrész északkeleti oldalán nyomokban jelentkező árokszakasz azonban feltehetően a temető használatának valamelyik szakaszából való, és nem az itteni szarmata telep része,

440 de pontos rendeltetését csak a terület teljes feltárása után határozhatjuk meg. Annyi azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy az árkon túli területen koncentrálódnak a biztosan padmalyos sírok. Török defterekből tudjuk, hogy Halmos/Halymas középkori magyar, immár rácok és vlahok lakta falu környékén is feltűnt az 1570-es évek táján az a vándorló - és részben letelepedő - csoport, melyet a defterek hajmáne névvel jelölnek és adóztatnak. „A hajmáne - törökül hajmánegán, a szó jelentése 'sátorlakók, vándorok ' - olyan nem letelepült népességet takar, amely azért annyira jelen volt, hogy valamennyire meg lehessen adóztatni: szállásokon, aklok mellett élt a legelőkön. Az ő nagyon szerény adóikkal a korai összeírásokban mindenütt találkozunk, ahova balkániak érkeztek. Itt is arról lehet szó, hogy az elpusztult Almás környékét ilyen hajmánék szállták meg, 1570-re megülték a falut, de az adójukat - összeg nélkül, mert már kevés vándor maradt, vagy mert az összeg alku tárgya volt - még bevették az összeírásba. 1578-ra eltűnWIRTH Eugen 2000. 423-426. BARTHA Júlia 1998.56. BARTHA Júlia 2006. 140. GALLINA Zsolt ásatási dokumentációja 2003. Közöletlen. UDVARDY József 2003. 96. Az árok átvágta a 367. szarmata sírt. A rác-vlah sírok általában kikerülik, az éppen a vonalába eső 370. sír környékén az árokszakaszt már nem tudtuk követni. A 329. és 333. sírokat azonban részben az árok vonalába ásták.