Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Wicker Erika: Azonosságok és hasonlóságok az iszlám köznépi és a hódoltság kori rác-vlah temetkezési szokásokban

Azonosságok és hasonlóságok... 43 tik."

285 Jordániában is „szokás a halott személyes eszközeit is a sírba helyezni. " 286

Anatólia egyes vidékein a sírban helyezett tárgyaknak bajelhárító szerepet tulajdonítanak, ezért a halott „mellére bicskát, ollót, vasat vagy réztárgyat tesznek. A ciprusi törökök között szokás, hogy az asszony mellére ollót, a férfiére fekete nyelű bicskát tesznek, hogy ne fúvódjon fel. Ha éjszaka halt meg, kulcsot adnak a kezébe ". 287 Eszközök, használati tárgyak sírba tétele nem jellemzi az észak-bácskai rácvlah lakosságot, azok szinte kizárólag a dunántúli falusi és „városi-katonai-polgári" temetőkből ismertek, ahol a sírokban néha vaskés, készség, tarsoly, pipereeszköz és olykor fegyver is volt. Bár a vaskés a „ katonák mindennapi használati tárgyai " 288 közé tartozott, s a korszak háztartásainak is része volt,

289 sőt „török áru"-ként kereskedtek is vele,

290 érdekes módon mégis igen ritka lelete a rác-vlah temetőknek. Az észak-bácskaiak közül csak a bükkszállási temetőből került elő egy 8 cm hosszú vaskés-töredék, pontos leletkörülményei ismeretlenek.

291 Egy esztergomi sírban körkörös díszítésű csontnyeles, egy dombóvári felnőtt- és egy gyermeksírban pedig fanyelű, „bugyii bicska"-szerü kést tettek az elhunyt mellé.

293 Utóbbiban, egy 8-9 éves fiúgyermek sírjában „a váz jobb könyökénél talált bőrzacskó foltjában egy B-alakú csiholóacél, két kovakő" volt.

294 A készséggel eltemetés - melyet az ásató szerint „a felnőttek értéktárgyainak mintegy 'megelőlegzéseként' a gyermekhalott mellé való elhelyezéseként" foghatunk fel,

2 5 - a hasonló temetőkben máshol nem fordult elő. 17. századi tarsolyként határozta meg Mithay Sándor az egyik győri férfisír285 BARTHA Júlia 1996. 36.; BARTHA Júlia 2006. 88. 286 SZABÓ János Győző 1983. 91. 93 j. 287 BARTHA Júlia 1996. 24. 288 VÁNDOR László 1997. 104.; „3 fanyelű késtöredéket" és „egy fából készült késnyéltöredéket" találtak az ozorai várban feltárt gödrökben. GERELYES Ibolya- FELD István 1986. 174-175.; A barcsi török palánkvárból „nagy számban [...] kések és bicskák" kerültek elő, sőt „steyri kések" is. KOVÁCS Gyöngyi - RÓZSÁS Márton 1997. 84.; Utóbbiak a stájer építésű bajcsai várból is ismertek. VÁNDOR László 1997. 104. m így pl. Szabó Kálmán az általa feltárt Kecskemét környéki 15-16. századi települések elemzésekor megjegyezte, hogy „kést és azok töredékeit szintén megtaláltam majd minden ház omladéka között. " SZABÓ Kálmán 1938. 113. és 530-536 (képek). „Kassán a városi jegyzőkönyv az 1610-es években Nagyszebenből, Zimonyból és Temesvárról szállított török áruként sorolta fel [...] a kést". GECSÉNYI Lajos 1998. 190. A kés a Szentesre, majd vissza Zomborba került tárgyak között volt. KOREK József 1994. 189. Képet nem közöl.; A Szentesre került tárgyak sírhoz való tartozása bizonytalan, Korek József szórványként kezelte őket. Uo. 181. 292 Az 1959. évi feltárásokból származik. LÁZÁR Sarolta 1999. 307. 293 A dombóvári 138. gyermeksírban talált kés „az összecsukható, rugó nélküli késeknek az adott időszakban igen gyakori változata. A nyélbe történő rögzítése és a penge formája alapján a vásári, fanyelű kések, az ún. „ bugyii bicskák' korabeli megfelelőjének tekinthetjük. " GAÁL Attila 1982. 147., 175. és 25. kép, X. t.; A 215. férfisírban a bal combcsontnál találták a kést, mely „egyszerű, fokéles változata az ismert fa nyélborítású késeknek. " Uo. 154., 175. és 32. kép, VIII. és X. tábla. A csiholó „semmiben sem tér el a XVII. századtól általános, de a néprajzi gyűjteményekben is gyakran előforduló hasonló típusú csiholóktól. " GAÁL Attila 1982. 147., 174-175. és 25. kép, X. t. 295 GAÁL Attila 1982. 175.