Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Knipl István–Tánczos-Szabó Ágota: Volksbund szervezetek a Duna-Tisza közén – a zászlóbontástól a megtorlásig

Volksbund szervezetek a Duna-Tisza közén... 355 az adott község Volksbund szervezetének pénztárkönyvében, de tagadták, hogy tagok lettek volna.

217 Ami a vádak beismerését illeti, az egykori bundisták zöme bevallotta tagságát, ugyanakkor az esetek többségében valamiféle kényszerítő körülményre vagy saját tudatlanságukra hivatkoztak, esetleg arra, hogy viszonylag hamar kiléptek. A Kalocsai Népbíróság pl. elfogadta a hartai Ludvig család azon kijelentését, miszerint lányuk miatt, aki a hartai Bund vezetőjének menye volt, a családi béke okán, tehát kényszerből csatlakoztak a szervezethez.

218 Szintén felmentették a vádak alól azokat a vaskúti földműveseket, akik kalendáriumot vásárolva vagy bajtársaik unszolására „akaratlanul" kerültek az egyesület tagjai közé.

219 A megélhetési problémákat, kenyérgondokat azonban nem mindig értékelték kényszerként az ítélkezők, ahogy azt egy korábbi fejezetben már ismertettük.

220 Beismerő vallomások erőszakos befolyásolás hatására is születhettek, amint arra a periratokban számos utalás történik. Egy hartai asszony a tárgyaláson azt állította: kutyakorbáccsal verték meg a nyomozók; Staller S. katymári földművest 2 polgári ruhás egyén rugdosta meg a bácsalmási rendőrségen; egy garai önkéntes SS-t pedig úgy megpofoztak, hogy - mint vallotta - azóta sem hall a jobb fülére.

221 A terhelő tanúvallomások születési körülményeivel kapcsolatban is rábukkanhatunk jó néhány érdekes információra. Egy vaskúti bundista tárgyalására tanúként behívott helyi nemzeti bizottsági tag állítása szerint a rendőrség sokszor éjjel íratta alá velük a vádakat megalapozó vallomásokat tartalmazó jegyzőkönyveket, mintegy 40-50 darabot. Eljárásukat azzal indokolták, hogy már megvannak a bundlisták, a rendőrség tudja, kik voltak a tagok, a nemzeti bizottság tagjainak pedig kötelessége aláírni a jegyzőkönyveket.

222 Egy katymári tanút a következőképpen győztek meg a vádlott bűnösségéről: „egyik is azt mondta, hogy bundista, másik is, ha sváb, akkor bundista"}

22, Tresz M. felsőszentiváni plébánost úgy ítélte 5 év fegyházra sikkasztás, a szószéken való politizálás, Hitler dicsőítése és a Volksbunddal való szoros kapcsolattartás miatt az első fokú bíróság, hogy az ellene valló tanúk haragosai voltak.

224 A vaskúti Bohner L. szerint akik aláírták, hogy ő bundtag, azok vették el a szekerét, lovát, földjét.

225 2,7 BKMÖL XXV. 17. B. 743/1947., B. 790/1947., illetve XXV. 16. B. 34/1946. 218 BKMÖL XXV. 17. B. 185-186/1945. 219 BKMÖL XXV. 16. B. 208/1946., B. 209/1946. 220 Vö. A Kalocsai Népbíróság elfogadta azoknak a hartai asszonyoknak a védekezését, akik férjeik állását féltve léptek be ahelyi Volksbund csoportba, és felmentette őket. Például BKMÖL XXV. 17. B. 513/1945., B. 514/1945. 221 BKMÖL XXV. 17. B. 766/1945.; XXV. 16. B. 120/1946. és B. 286/1946. 222 BKMÖL XXV. 16. B. 484/1945. Más tanúvallomások szerint, szintén az említett településen a rendőrség olvasatlanul íratta alá a tanúkkal a terhelő vallomást, és azt állították, a terhelt már beismerte tagságát; illetve két személy írta alá a tanúvallomási jegyzőkönyveket, mintegy 180 db-ot. Uo. B. 353/1945. és 404/1945. 223 BKMÖL XXV. 16. B. 420/1945. 224 BKMÖL XXV. 16. B. 95/1945. A plébánost a másodfokon ítélkező Népbíróságok Országos Tanácsa felmentette a vádak alól. 225 BKMÖL XXV. 16. B. 400/1945.