Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Knipl István–Tánczos-Szabó Ágota: Volksbund szervezetek a Duna-Tisza közén – a zászlóbontástól a megtorlásig

Volksbund szervezetek a Duna-Tisza közén... 353 A háború vége előtt, majd az európai hadi cselekmények befejezésével összehívott jaltai és potsdami nemzetközi konferenciákon a Német Birodalommal szemben álló nagyhatalmak a háborús bűncselekmények megtorlásáról és a világ „náciatlanításáról" döntöttek. A potsdami értekezleten megállapodtak a kollektív felelősség elvében, és megegyeztek abban is, hogy a kollektív büntetés leghatékonyabb formája a kitelepítés. Deklarált elveiket a vesztes államok kénytelenek voltak elfogadni, amennyiben külpolitikai helyzetüket rendezni kívánták. Az ideiglenes magyar kormány az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményben hadat üzent az ország egykori szövetségesének, és sok egyéb mellett kötelezte magát a német állampolgárok internálására, a német tulajdonok átadására, vállalta a háborús felelősségre vonás lebonyolítását, a hitlerbarát (sic!), fasiszta szervezetek feloszlatását stb. Mindezen kötelezettségek végrehajtására a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jelenlétében már az év elejétől sor került. A kabinet egymás után bocsátotta ki a fentiekre vonatkozó rendeleteit, törvényeit. A hazatérő SS-katonák, elmenekült vagy elhurcolt magyarországi németek internálótáborokba kerültek, tömeges letartóztatások kezdődtek a sváb falvakban.

213 Az itthon maradottak nemzethűségét, a háborús évek alatt tanúsított magatartását, - igazoló bizottságok, népbíróságok vizsgálták. Megkezdődött a sváb földbirtokok, vagyontárgyak elkobzása, majd beindultak a kitelepítések. A magyarországi német kisebbség eme kálváriájából jelen dolgozatunkban a népbírósági büntetőeljárásokra szeretnénk bővebben kitérni.

214 Volksbundisták és SS-katonák a népbíróság előtt A magyarországi népbíróságok tehát a fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettségnek eleget téve kezdték meg működésüket 1945 elején. A mintegy 25 budapesti és vidéki különbírósági szervezet működésének 5 éve alatt számtalan egykori Volksbund-tag illetve SS-katona ellen folytatott le büntetőeljárást. A perek pontos számát nem ismerjük, a nagyságrendet azonban kiválóan érzékelteti, hogy az általunk tárgyalt területen működött, Baján és Kalocsán székelő népbíróságok meglevő peres iratainak több mint 60%-át teszik ki a Pest-Pilis-Solt-Kiskun déli és Bács-Bodrog vármegye északi részén fekvő sváb települések lakói elleni eljárások. Az 1945. január végén napvilágot látott első népbírósági rendelet (81/1945. ME. sz. r.) háborús bűnösként nevezi meg azt a személyt, aki magyar állampolgár létére a német hadsereg vagy biztonsági szolgálat (SS, Gestapo) kötelékébe lépett (13. §. 4.), a cselekményre kiszabható legsúlyosabb büntetést pedig 5 év börtönben 213 Népbírósági tanúvallomásban olvasható, hogy 1945 nyarán a kecskeméti államrendőrség kiküldöttei megjelentek Hartán, összeszedték a bundtagokat, valamint családtagjaikat, és Kecskemétre szállították őket. Számos bíróság előtt állt vádlott vallotta, hogy több mint egy évet töltött internálásban, mielőtt népbírósági tárgyalására sor került volna. Pl. BKMÖL XXV. 16. B. 232/1946., B. 232/1946. 214 A fenti témákban bőséges szakirodalom áll az érdeklődők rendelkezésére. így pl. a térségbeli svábok kitelepítését kimerítő alapossággal Tóth Ágnes dolgozta fel.