Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Knipl István–Tánczos-Szabó Ágota: Volksbund szervezetek a Duna-Tisza közén – a zászlóbontástól a megtorlásig
Volksbund szervezetek a Duna-Tisza közén... 337 hogy „bedűltem a propagandának", „nem voltam tisztában a szervezet magyarellenes céljaival", „senki nem olvasta fel a bund alapszabályát", mint hogy megvallják, ha esetleg egyetértettek annak valódi politikai törekvéseivel. Az esetek többségében azonban valószínűleg tényleg sorsuk jobbra fordulását várták az emberek a Volksbundtól, akár tisztában voltak céljaival, akár nem. 85 A csoportok tevékenysége. Elet a Volksbund egyesületekben Ahogy azt már említettük, a helyi Volksbund csoportok megalakulásakor mindenhol sor került az elnökség és a tisztikar megválasztására. Általában az alapító tagok, a hangadók vállalták az elnöki, alelnöki, jegyzői, 86 szervezői tisztségeket. Ezenkívül pénztárost, 87 pénztárellenőrt, 88 könyvtárost, 89 asszonyvezetőt, 90 lánycsoport vezetőt, 91 ifjúsági csoportvezetőt, 92 propagandavezetőt, 93 gazdasági vezetőt, 94 ellenőrt, 95 (ház)csoportvezetőket 96 és pénzbeszedőket 97 is kijelöltek, de találkozhatunk olyan szokatlan tisztségekkel is, mint a szervezeti és gazdasági tanácsadó, 98 rendvédelmi alakulat vezető, 99 terrorcsapat-vezető, 100 rendvédelmi alakulat irányítója. Viszonylag ritkán fordult elő, hogy a fenti pozíciókat huzamosabb ideig ugyanaz a személy töltse be. Az évi rendes közgyűléseken általában megújították a tisztikart és a választmányt, 101 de a gyakori vezetőváltásnak (egy-egy szervezetnek az idők folyamán 2-3 vezetője is lehetett), egyéb okai is voltak: az érintettek bevonultak, külföldre távoztak, esetleg betegség vagy egyéb okok miatt lemondtak. Ilyenkor utódaiknak átadták a Bund iratait és a teendőket. A csoportok irányítóinak tényleges feladatait sajnos nem részletezik a ránk maradt dokumentumok. Feltételezzük, hogy a tagtoborzáson és a központtal való kapcsolattartáson kívül eseten85 A szakirodalom számos községet felsorol (Bácsalmás, Császártöltés, Hajós, Harta, Nemesnádudvar), ahol a gazdagabb svábok távol tartották magukat a Volksbundtól, s jobbára a szegényebbek és a fiatalok léptek be a tagok közé. (SPANNENBERGER, Norbert 2005. 248.) Ezekre a rétegekre a különböző ígéretek nyilván sokkal erőteljesebben hatottak, s feltételezhetjük, hogy a politikai meggyőződés kevésbé, inkább a jobb gazdasági kilátások motiválták őket. Császártöltési adatközlőnk, K. Antal is úgy emlékezik vissza, hogy falujában „Az emberek nem azért mentek oda [ti. a Volksbundba], hogy jókedvük[bö\\ hanem hát nagy volt a szegénység". 86 BKMÖL V. 345. 3577/40. 87 BKMÖL XXV. 16. B. 425/1945, 25/1946. 88 BKMÖL XXV. 16. B. 425/1945. 89 BKMÖL V. 345. 3577/40. 90 BKMÖL XXV. 16. B. 284/1945. 91 BKMÖL XXV. 16. B. 434/1945,425/1945, 193/1945. 92 BKMÖL XXV. 16. B. 425/1945. 93 BKMÖL XXV. 17. B. 344/1945. 94 BKMÖL XXV. 16. B. 210/1945. 95 BKMÖL V. 345. 3577/40. 96 BKMÖL XXV. 16. B. 236/1945. 97 A pénzbeszedők az egyesületek egyszerű, tisztséget nem viselő tagjai, a szervezők által utcánként összeírt tagoktól tagdíjat szedtek. Ennek összege a pár fillértől a 2-3 pengőig terjedhetett. BKMÖL XXV. 17. B. 202/ 1945, 191/1945. 98 BKMÖL XXV. 16. B. 73/1945. 99 BKMÖL XXV. 16. B. 426/1945. 100 BKMÖL XXV. 16. B. 425/1945. 101 BKMÖL V. 304. Bácsalmás nagyközség iratai (a továbbiakban: V. 304.). 14.026/1943., továbbá V. 306. Bácsborsód nagyközség iratai (a továbbiakban: V. 306.). 3530/1943.
