Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Kürti László–Papp Klára: Méhészet Lajosmizsén

306 Kürti László - Papp Klára A VÁNDORLÁS A Duna-Tisza közi paraszti gazdaságban a vándorlás ritka volt. A 19. század utolsó éveiben elterjedt apró keretes, kisméretű állókaptár nem volt alkalmas a vándorlásra. Az első világháború alatti években, megjelent a Boczonádi Szabó Imre vándorkaptára, amely biztonságos, gazdaságos volta ellenére a gazdáknál csak lassan terjedt el. A hagyományos gazdálkodáshoz ragaszkodó parasztságnál kötött volt a munkaidő és így nem tudtak beilleszkedni az okszerű méhészetbe, mivel a vándorlás időigényes volt. így az okszerű méhészet a paraszti polgárosodással terjedt el a huszadik század második felétől, ami magával vonta a paraszti üzem modernizálódását is mivel a szállításhoz kocsikra és nagy munkaszervezésre volt szükség. - Hová vándoroltatják a méhcsaládokat? MT: - Akác virágzásra 1998-ig vándoroltunk, Nógrád megyébe. Ősagárd, Keszeg, Nagyoroszi, majd a Heves-megyei Istenmezeje helységekbe. Az akácra való vándorlást, azért hagytuk abba, mert a sokéves tapasztalatok során rájöttünk, hogy az északi akácvirág nektár termése még szélsőségesebb, mint az alföldi akácé. Ott ha jön egy nagy eső, vagy lehűlés biztos, hogy vége a hordásnak, lehet hazajönni. A klímaváltozással lecsökkent az 5-6 napos virágzás eltérés a két vidék között 2-3 napra. A felvidéki akác a virágzás első szakaszában adja a nagyobb nektárt, míg az alföldi a virágzás vége felé. Ehhez a tapasztalathoz az is társult, hogy rengeteg nagy erdőrészeket letermeltek ahová addig vándoroltunk, sok fiatalos lett, amelynél még fajtaváltást is végeztek, az akácot felváltotta, a tölgy és a bükk. A maradék akác erdők pedig túlterheltek lettek a még vándorló méhészekkel. Környékünkön sok akácot telepítettek és ezért a virágzás elnyúlik a különböző korú állományok miatt. NO: - A második akácra megyünk Nógrádba. Az itteni akác még le sem nyílik, az utolsó napokat itt hagyjuk és indulunk a Felvidékre. Mire megérkezünk, már teljesen kinyílt az akác, virágba borult a hegyoldal. Egy jó héttel meghosszabbítja az akácszezont, érdemes vándorolni. Most félő, hogy a szeszélyes időjárás miatt itt is elfagy az akácvirág. Az idén lehet, hogy nem sok akácméz lesz, de ez még a jövő titka. Augusztus első heteiben már etetni kell télire, hogy minél előbb az anya még fiasítson, mert abból a fíasításból fejlődnek a téli méhek, és ők tavaszig kibírják. Nem pusztul el hat hét alatt, mint a nyári méhek, 6-7 hónapig is élnek. Nem úgy dolgoznak, mint a hordásnál, a cukrot alakítják át. Szeptember derekáig befejezzük a téli etetést, jön a hideg, nem tudják jól feldolgozni, nem födik be, nyitott marad. Ha mindenképpen marad nyitott, későbbiekben ez már bajt jelent. Télen a hidegben a nyitott méz a párát magába szívja, hamarabb megromlik és a méhek is hasmenést, Nozémát kaphatnak. A vándorlásról lásd 70/2003. (VI. 27.) FVM rendelet a méhállományok védelméről és a mézelő méhek egyes betegségeinek megelőzéséről és leküzdéséről.