Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Kürti László–Papp Klára: Méhészet Lajosmizsén

300 Kürti László - Papp Klára és érdekesen itt már nem harminc, hanem 39 méhész szerepel. Többen nyilvánvalóan kedvet kaptak a méhészethez: Varga Rózsi 6, Németh Anna és Horváth Illés 4-4, Tóth István pedig egy méhcsaláddal próbálkozott. Azonban a nagyobb méhészek közül Szálai György csökkentette az állományt: még 1950 júliusában 27, addig szeptember 12-re már csak 5 méhcsaládot tartott. A méhészet változásához fontos adat, hogy több családtag is be lett vonva a családi méhészetbe: Hasznosi Ida 10 kaptárral, az alsólajosi Drabant család mintegy 74 kaptárral az elsők, a Terenyi családból az apa, fia Károly és felesége már összesen 47 kaptárral a második legnagyobb méhészetet tudhatták magukénak. A 20 kaptár után 60, 10 kaptár után 30, 5 kaptár után 15 kg cukrot igényelhettek a méhészek a méhcsaládok teleltetéséhez. 1950 márciusában 423 méhcsalád volt 33 méhész tulajdonában és ezért 1269 kg cukrot igényelhettek; szeptemberben már 489 méhcsalád után 1494 kg cukrot igényelhettek.

42 Sajnos a méhész egyesület további története igen szomorú. Juhász Imre vb titkár 1951. május hó 29-én jelenti a kecskeméti járási tanács vb-jéhez, hogy a lajosmizsei méhész egyesületet a „működő egyesületek névsorából" törölte és azt is, hogy „az egyesületnek semmi néven-nevezendő vagyona nem volt." 43 Ezután még egy-két elszórt híradást találunk a méhészetre: pl. 1953-ban a méhegészségügyi felelős a Törekvész tszcs egyik tagja, Szálai György - a méhészegyesület alapító tagja, aki a legtöbb méhcsaláddal rendelkezett.

44 Később a méhészeti egyesület újra megalakult a hetvenesévekben, ekkor elnöke Gyapjas Ferenc volt. Ennyi előtörténet után az interjúk adnak pontos látleletet a lajosmizsei méhészetről. Ami fontos és kitűnik a beszélgetésből, hogy hagyományos paraszti jobb módú gazdacsaládok, és egy-két agrárértelmiségi család foglalkozik előszeretettel a méhekkel. A másik, hogy - ettől függetlenül - a mai méhészek már tudományosan állnak a méhészethez, hiszen ez elengedhetetlen úgy a betegségekkel való küzdelemben mint az értékesítésben egyaránt. Szinte minden méhésznél megtalálható a „méhészek bibliája" Örösi Pál Zoltán „Méhek között" című munkájának valamelyik kiadása, melyet előszeretettel forgatnak.

45 Még azok a gazdák is ennek a szakirodalomnak a tényeit sorolják fel, akik közvetlenül nem ismerik a könyvet, de különböző egyesületi előadásokon és tapasztalatcserén megismerkedtek a tartás, gyógyítás, előállítás, és értékesítés szakmai fortélyaival. A lajosmizsei temetőben található a legszebben kifejezése annak az öntudatnak és munkaszeretetnek, melyet a méhek és foglalkozásuk iránt éreznek a méhészek. A Németh házaspár sírkövén fel van tüntetve, hogy a sírban nyugvók méhéLásd Kimutatás az ínséges méhcsaládok teleitetéséhez szükséges cukorigénylésről, Nagy Imre vezetőjegyző és Csere Gyula aláírásával, Lajosmizse 1950. szeptember 12., Lajosmizsei Adattár és Helytörténeti Archívum. Juhász Imre jelentése a lajosmizsei méhész egyesület feloszlatásáról, 1951. május 29., Lajosmizsei Adattár és Helytörténeti Archívum. Sárdi József, vb elnök jelentése a járásnak a méhegészségügyi felelősök beállításával kapcsolatban, 1953. július 21., Lajosmizsei Adattár és Helytörténeti Archívum. Lásd BÓKA Zsolt, 2004-es tanulmányát Örösi munkásságáról.