Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Gaál Károly: Adatok a kiskunsági paraszti tógazdálkodás alakulásához

284 Gaál Károly ne. Az is egy tényező lett, hogy a parasztok gyerekei már 7-8 évesen belenőttek apjuk munkájába, nem sok idejük maradt a játszásra. A halászok gyerekei viszont szerintük - nem dolgoztak. Most végül felmerül a kérdés, hogy a vadvízből kialakult paraszti halgazdálkodás valóban jövedelmező halgazdaságot fog-e teremteni, avagy, mint ahogy a hálógyár alapítása is, csak egy kísérlet marad. A jakabszállási haltartót a kutatás befejezése idején egy új tulajdonos betemettette. íratlan törvények Az eddig szokás volt, hogy vasárnap sosem halásztak. Ezt máig is betartják. Úgy mondják, hogy vasárnap a halásznak és a halnak nyugvása van. Az ilyen halászaton nem lenne áldás. Nem ajánlatos, hogy valaki a halászoknak eredményes fogást kíván. Az ilyesmit rosszindulatnak tekintik, mert a kívánó elkívánja a jó fogást. Ezt tudja mindenki, és ha mégis megteszi valaki, akkor az csak rosszindulatból fakad. Az ilyent, ha elcsípik, jól megrakják. Ha húzóhálóval dolgoznak, azaz két-három halász van együtt, akkor nem szabad káromkodni. Ha egyedül van a halász, és valami hal elugrik, akkor csak elkáromkodja magát, de az nem árt, mert az úgy is látja a halat. Mivel vizeink legnagyobb részt magántulajdonban vannak, nem alakultak ki halászjoggal kapcsolatos íratlan törvények. Egy azonban még ma is meg van akkor, ha több személy „közösbe" halászik. Erre csak akkor kerül sor, ha tapogatóval dolgoznak, olyankor, mikor a víz nyáron veszélyesen leapadt. A halász meghív néhány embert, akik saját tapogatójukkal jönnek, és mindegyik magának fog. A fogott halat egy zsákba rakják. Az összeredményt a munka befejeztével osztják el. Mindenki a maga által fogott halakat kapja meg. Hogy ez valóban igaz legyen, fogáskor, azaz amikor kiveszi a tapogatóból, a halát megjegyzi, valami jelet tesz reá, amiről a szétosztásnál biztonságosan megismeri. Általában a „hal tallát", a „halpikét" egy bizonyos részen lecsípi a halból. „Egyszer amikor még nem tudtam, hogyan megy ez, én is lecsíptem, de amikor osztottunk, egyet sem találtam, amelyiknek hiányzott a jegyesekbül." Amikor halásznak, senkinek sem szabad káromkodni. Ha valaki ezt mégis megtenné, abba kellene neki hagyni a munkát. Amikor halásznak és nőszemély jön a vízhez, akkor nem lesz jó fogás. Asszonynak ottan nincs helye. A szerszámot is a férfi javíthatja, az asszony csak hálót köthet.