Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Gaál Károly: Adatok a kiskunsági paraszti tógazdálkodás alakulásához

278 Gaál Károly kámvák egymástól 38-48 cm. távolságban vannak, az első átmérője 44 cm, a szárny 116 cm hosszúságú. A soroksári halászoktól vették át a varsák csoportos elhelyezését. Néha két varsát raknak le úgy, hogy a két szárny vége találkozik, az így nyert fal két végén van a varsa. Ugyanígy átvették a „csillagos" varsaállítást is, amelynél a négy szárny kereszt formában lesz lerakva, és mindegyik vége egy pontban, a középen találkozik. Előnye, hogy a hal akármilyen irányba is tapogatózik, a varsába kerül. Az itteni hálóvarsák karikái vörösgyűrüből vagy borókából vannak, mert az nem rohad olyan gyorsan, és nem nagyon törékeny. A kétszárnyas varsát, amelynél a szárnyak V formában jönnek a szájhoz, nem ismerik. Kétszárnyas varsának neve­zik itt a dobvarsát, amelynek valóban két szárnya van, de úgy, hogy mindkét olda­lán egy. Ezt azért szeretik, mert ebbe négy nyíláson keresztül mehet be a hal, a kétszárnyúba viszont csak két nyíláson át. A varsákat, bármelyik forma, mindig a nádas, gazos vízbe rakják le. Húzóháló Tavainkon általánosan használt a húzóháló, amelynek hossza természetesen a víz nagyságától függ. Általában így neveznek minden olyan hálót, amelyet húznak, így a Péteri-tón húzó néven említik azt a szerszámot, amely mintegy 5 m hosszúsá­gú, két rúdra van feszítve, a közepe felé egyre szélesebb, szinte zsákszerű. Nincse­nek párái, az ólmos inán öt lábszárcsont van. A háló szélessége mindkét végén 130 cm, közepe 2 m. Ezt korábban használták. Ma már csak a kecskeméti múzeumban látható. Iskolásgyerekek hasonlót kötnek vesszőből és gyökerekből. 12-14 éves gyere­kek ezzel halásznak. Ugyanúgy kezelik, mint az előbb említettet, de ez kisebb, mintegy 3 m hosszúságú és alig egy méter széles. Parasztgyerekeknél láttam. Halá­szok nem ismerik. Apróbb halak fogására alkalmas. Kerítőhálót csak a Péteri-tó halászánál és a Gátéri-tavon találtunk. Az első vi­lágháború után hozta a soroksári halászbérlő a Dunáról, a másik tó halásza ettől ismerte meg. A többi tavon azok mérete miatt nem is lenne használható. A 34 mé­teres háló két végén a csappálca áll, a háló a közepe felé szélesebb, és egy zsákba megy át. A csappálcákon egy-egy rövid kötél van, amelynél fogva húzzák a hálót. A „párás ínon" kátrányba mártott fűzfa úszók sorakoznak, amelyek egymástól mintegy 30 cm távolságban vannak felkötve. A parásín közepén, a zsák felett egy szalmacsomóból összetekert jelző van. Egy már használt húzóháló jelzője fémből készült. A csappálcákat és a párákat olyan fűzfából vágják, amelyik nem gyorsan rothad. Halászaink véleménye szerint nem minden fa alkalmas erre, van sok olyan, amelyik magába szívja a vizet. Az ólmosínra fűzött ólomgyűrű közé a Gátéri-tó halásza lólábszárat rakott be. A tó vize nagyon iszapos, és a csont jobban megaka­dályozza a háló fölcsavarodását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom