Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Gaál Károly: Adatok a kiskunsági paraszti tógazdálkodás alakulásához

Adatok a kiskunsági paraszti tógazdálkodás alakulásához 267 egy személynek, hanem következetesen egy közösségnek adták bérbe, és a „bandagazda" írta alá a szerződést. Ha a következő évtizedekbe is belelapozunk, egyszer sem találjuk a többi bérlő nevét. A jegyzőkönyv adatai arra engednek következtetni, hogy ezek a halászok nem földdel rendelkező gazdák, hanem zsellérek voltak. Az adózási lajstromokban ezekre egyetlen adat sincsen. Közösen vállalták a költségeket és az esetleges ráfizetést is. Ha hosszantartó nyári hőség a tó vizét „kiszítta", halászaink tönkrementek. Ez történt 1808-ban, „amikor Falusy Mártony és több Halász Társai kéri, hogy mivel a nagy szárazság végett a Ferencz szállási tóban majd fél Esztendőtt által illendően nem halászhattak a Contractual is árendábul valamely rész engedtessen el".

6 A tó hasznát később két részre osztotta a város, halra és nádra. A halászati jogot árendába kiadták, viszont a nádat a város maga vágatta le és értékesítette. A halhaszon nem volt jelentős és a haltermelést nem is igyekeztek fokozni. Amellett, hogy a halászat bérbe volt adva, a lakosság kenderét minden tilalom ellenére is ebben a vízben áztatta. A város ezt igyekezett meggátolni, de ez csak amolyan fél szívvel történt. Egyetlen kihágási büntetéssel sem találkozunk. A városi panaszkönyv viszont arról ír, hogy „Dékány Ferenc ellen Dobos Pálné panaszképpen előadja, Hogy a Ferencz Szállási Tóban Áztatott Kenderit kivetvén elvitte légyen [...] Figyor Józsefné panaszolja, hogy a múlt Napokban a Ferencz Szállási Tóban áztatott 430 kéve len és 180 kéve kendere, amidőn kivetni mentek volna, tapasztalta, hogy azt valami rossz ember ellopta, és eszerént kárját nyomozván annak egy részére Henkó Pálnál reátalált, mely, hogy az övéből való, bebizonyította áztat Ivány Rézi és Szabó Hússal kik áztat nyűtték és tulajdon kötéseikről felösmerték, erre készen lévén hitet is tenni".

7 A tó halhaszna mindig az időjárástól függő volt. A tanácskönyvek adatai arról adnak hírt, hogy a száraz esztendők miatt néha négy-öt évig sem jelentkezett bérlő a halászatra. De az is megtörtént, hogy vízbőség miatt a város nem tudta a nádat learatni. Nagy szárazság vagy túl sok víz egyaránt összeműködtek abban, hogy nem alakult ki rendszeres tógazdálkodás. Száraz esztendőben kivesztek a halak és egy esetleges meghalasítás csak két-három év után hozott volna hasznot. Ez a természettől való függőség csak akkor változott meg, amikor bővizű artézi kutat sikerült fúratni, és így a tavat a kiszáradástól megvédhették. De erre csak 1910 körül került sor. Ezzel az évvel kezdődően beszélhetünk a tógazdálkodás bizonyos formájáról. A Ferencszállási tó nádhasznára vonatkozó adataink nem teljesek. Azt feljegyezték, hány kéve nádat arattak, de az eladási összeget nem ismerjük. A halászat bérbeadásáról is hiányosak az adatok. 1789-ben a tó árendája egy évre 80 forintot tesz ki. 1790-ben nem vették egész évre bérbe, csak márciustól a mindszentig tartó időre vállalták és ezért 45,- Ft-ot fizettek. Az 1803 esztendő esőben gazdag volt, és 6 Kiskunfélegyháza tjk.1809. 614. 7 Panaszkönyv 1884. 51-52. sz. bejegyzés.