Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Gaál Károly: Adatok a kiskunsági paraszti tógazdálkodás alakulásához
266 Gaál Károly A ferencszállási tó A redemptiót követő jász telepítés előtti évszázadokban Pusztafélegyháza és a jelenleg még Kiskunfélegyházához tartozó puszták Kecskemét város bérletében voltak. E pusztákhoz tartozott a Ferencszállási-tó is, amelyet a város mindig bérbe adott. A természet adta tóból komoly pénzösszeg folyt be. Tavunk annak idején halban gazdag víz volt. Ezt bizonyítja az is, hogy Kecskemét városa ehhez a félegyháziak megtelepülése után is ragaszkodott. Szabó Kálmán közölte, hogy 1779-ben Kecskemét azzal adta a tavat Dóczi Jánosnak, „hogy ott szokott halakat városunk piacára hordja, hogy mennél előbb a javábul a város számára egy mázsa halat hozzon." 2 Az 1783. évből származó adatok szerint ebben az időben a halászat terén komoly viszálykodás tört ki, mert ennek a tónak a halászatára mindkét helyiség igényt tartott. A két város vitájának az lett a vége, hogy a tó véglegesen Kiskunfélegyháza város tulajdonába ment át. Ennek ellenére azonban a kecskemétiek mégis megdúlták a tó körül levő kunyhókat és meghalászták vizét." Amikor tavunk a félegyháziak tulajdonába került, kezdődött olyan gondozása, amit mai értelemben vett paraszti tógazdaságnak nevezhetünk. A város érdeke fontosabb volt, mint Kecskemété, melynek elegendő halas vize volt: a Kolon-tó, Kurjantó, Kondor-tó, Péteri-tó, továbbá a Holttisza ágak és az élő Tisza ugi szakasza. Félegyházának a Ferencszállási tó volt az egyetlen nagyobb, halban gazdag vize. A betelepült jászok intenzíven termeltek lent és kendert. A fonás, mint téli foglalkozás itt nagyon általános volt. Erről tanúskodik a Kiskun Múzeum gazdag tárgyi anyaga. Az itt nyert fonalat az igen rangos takács céh műhelyeiben szőtték meg. Éppen e miatt kerültek jó néhányan visszás helyzetbe a várossal. 1787 körül történt, amit az első tanácsjegyzőkönyvben látunk, hogy a „Ferencz Szállási Tó nélkül, mivel Lakosaink egyáltallában nem élhetnek a kender és len megáztatása meggátolásával, holott Határunkban egyébb erre szolgáló víz nem találtatna Árenda alá leköttetni az említett Tó Halászatra nem bocsájtani, különben is nádas és már a kenderáztatás miatt hantos lévén a halászatiul valamely jó Árendafizetés nem reméltetik, csekélységért pedig a Lakosoknak megtéríthetetlen kár miért okozhatna, különben is ennek halászativá csak per accident szokott lenni, nem lévén folyóvíz kiapadás üdéjén egyátallyában az Árendás is megkárosodna." 4 Mindezek ellenére ez a kenderáztatási szabadság nem tartott sokáig, mert a város 1789-ben a tó egy évi halászati jogát Halló István és társainak adta bérbe. 5 Ezt továbbra is megtartották. Ezeknél a bérbeadásoknál láthatjuk, hogy a tavat nemcsak 2 SZABÓ Kálmán 1937. 140. 3 Kecskemét város tjk. 1783. 4 Kiskunfélegyháza tjk. 1789. 33. 3 Kiskunfélegyháza tjk. 1789. 135.
