Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

224 Bereznai Zsuzsanna - Schon Mária már fel kell szedni a hagymát és a fokhagymát, mert Petr and Paul macht d Wuza faul, azaz 'Péter és Pál napja a gyökeret elrohasztja'. Hajóson Péter-Pálkor kezdődött a rozs aratása. Rókus napján (augusztus 16.) a hajósi gazdák szemlenapot (Schätztag) tartottak, mert akkor már lehetett látni, hogy miből mennyi fog teremni az esztendőben. Mihály napja (szeptember 29.) előtt kellett elkezdeni a libatömést. Ha elmúlt Mihály napja, utána már szabad volt böngészni a szőlőben, a paprikaföldön és egyéb földeken. A jószágot Szent Gál napján (október 16.) hajtották be a legelőkről. Az Imre-napi búcsúig minden szántóföldi és szőlőbeli munkával végezni kellett. A diót Borbála napján (december 4.) kellett elvetni. A szántóföldön és a szőlőkben a jó termés elérése és az égieknek való hálaadás érdekében a gazda különféle mágikus célzatú cselekedeteket hajtott végre: A Polgár nagyapám nagyon jó ember volt. A Rohrzauban több szőlője volt. Ott a föld minden sarkában pálmaágakat szúrt le az Atya, a Fiú, a Szentlélekisten nevében. Sőt, nemcsak a szőlőben, hanem a földeken is. És minden évben rajta hagyta minden tábla (Tafl) egyik tőkéjén a szőlőt a madaraknak. És mikor arattuk a búzát, a föld minden sarkán meghagyott a madaraknak pár búzaszálat - emlékezett Oszmayer Lízi Bäs. Ádám és Éva napján hamut vittek a határba, és az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében a földre szórták. Ha meg akarom menteni a földemet, akkor hamut viszek ki. Ezt a hajósiak többször megtették... A nagyapám ezt mindig megtette. Ha olyan szent napok voltak, vagy ha kikelt a búza. Mert azt mondták, hogy valamikor a búzán az aljától a tetejéig csupa kalász volt. De az emberek olyan rosszak voltak, hogy a kenyérrel törölték meg a gyerek fenekét. Akkor Jézus megállt a búzatáblában, végighúzta a száron a kezét, és csak annyit hagyott meg kalásznak. De az állatoknak, nem az embereknek. És ezért adnak mindig áldást a földre hamuval... Mindenki a saját földjén - emlékezett Oszmayer Lízi Bäs. Márk napja alkalmával az emberek kimentek a faluhoz legközelebbi búzaföldre a termést megáldani. A következő éneket énekelték: Strenger Richter aller Sünder, (В űnösöknek bírálój a, treuer Vater deiner Kinder, gyermekidnek édesatyja, der du in dem Himmel wohnst, ki lakozol a mennyekben, drohest, strafest und belohnst. jutalmazol és büntetsz. Höre gnädig unsere Bitte, Halld kegyesen kérésünket, wende ab von unsrer Hütte tartsd távol a betegséget, Krankheit, Krieg und Hungersnot, háborút és éhínséget, gib uns unser täglichs Brot. add meg napi kenyerünket.) Az aratás befejeztével nagy méretű aratókoszorút (Àhrakranz vagy Schnittrkranz) készítettek az emberek, melyre körös-körül kis kosárkákat vagy csengettyűket