Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

220 Bereznai Zsuzsanna - Schon Mária MUNKA ES KULTUSZ ;>5 A paraszti gazdaságban végzett különféle munkákhoz, az egyes technikai munkafolymatokhoz gyakran kapcsolódtak hiedelem- és vallási elképzelések, sajátos szokásjellegű cselekvések. Tehát a munka technikai folymatához a népi tudás különböző szintű ismeretei és a munkavégzés folklórjellegű cselekedetei is elválaszthatatlanul hozzátartoztak. A munkakezést, a munkavégzés egyes technikai mozzanatait és befejezését azokhoz szervesen hozzátartozó jelek, gesztusok, kevéssé látványos, kisebb-nagyobb szimbolikus vagy csak praktikus kísérő cselekvések, azaz Sitte-tipusú szokások kísérik. Az emberek életében kitüntetett jelentőséggel bíró, nagyszabású munkák - az aratás, a szüret, a házépítés - befejezéséhez pedig látványos, sokszínű, sok embert magában foglaló Brauch-típusú népszokások kapcsolódtak. A XX. század közepéig a hajósi katolikus parasztember munkakezdésekor az En Gotts Nama (Tsten nevében') szavak soha nem maradhattak el. Ha elkezdtünk bármi munkát, akár krumplikapálást vagy kukoricavetést, az anyánk mindig azt mondta: En Gotts Namajetzfanga ma a (Isten nevében elkezdjük). Ha abbahagyták a munkát: En Gotts Namajetz seamma feteg (Isten nevében elkészültünk vele). Ha lemegyek a kertbe dolgozgatni, néha mondom, akkor is, ha elkezdem, akkor is, ha abbahagyom. De anyánk mindig mondta - emlékezett Mendier Ferencné Geiger Mária. Ima munkakezdéshez: Im Namen Gottes fang ich an, (Isten nevében elkezdem, helfe miar Gott, der helfen kann! segítsen az én Istenem! Wenn Gott mir hilft, wird alles leicht, Ha Isten segít, megy minden, drum ist das Beste, was ich kann, a legjobb hát, mit tehetek, im Namen Gottes fang ich an. Isten nevében elkezdem.) A különféle társas vagy magányosan végzendő munkák monotonitását az emberek meséléssel, beszélgetéssel, tréfálkozással vagy ének- és zeneszóval próbálták oldani. Ha az asszonyok a kendertörés egyhangú munkáját végezték, ezt a munkadalt mondogatták fennhangon: Hampf Hampf brich, (Törj, törj, kender, en dr Not brauch i di. kellesz nekem szükségben.) A vajat köpülő asszonyok is mondogattak magukban hasonló ritmikus szöveget: a lány csinálta, mormolt valamit. A munkákhoz kapcsolódó népi hiedelmek és népszokások gazdag tárháza: SCHÖN Mária 2005.