Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

212 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária A kimosott, megszáradt ruhát - a vászongatyákat, a hosszú, magyar bő gatyákat, az ágyneműt, a vászon ingeket és szoknyákat - a mángorlóval (Walholz) simították ki, nem minden családnak volt szenes vasalója. A gazdacsaládoknál a cselédlány vasalt szenes vasalóval. A heti takarítás során, minden szombaton rendbe tették a szoba földjét. Beck Ignácné Schön Mária így emlékezett erre: Mikor szolgáltam... az ember orvos volt Nádudvaron. Mikor hazajött, azt mondja, mérges volt: - Mit csinálnak ezek a nádudvariak ezzel a lócitrommal? Azt mondja a felesége, az asszony: - Fölmossák a szobát. - A szobát? Beviszik a lakásba? Na, és mink is avval csináltuk. Összemorzsoltuk jól, vízzel kellett elkeverni. Ronggyal szépen fölmostuk vele a szobát. Szórtunk rá egy kis homokot is, amikor már egy kicsit fölszikkadt. Ezt minden szombaton megcsináltuk. A tehéntrágyával meg a padlást mostuk fel. A trágyát vízzel elkevertük, de a padlást söprűvel mostuk, de azt jó sűrűre csináltuk. Évente egyszer. Olyan szép volt, mikor frissen meg volt csinálva. Hajóson az volt a szokás, hogy az ágyak alatt és a szekrények alatt sárgára ki volt festve a föld - a bútorok lába magas volt. Kilátszott a sárga festés - szép volt. Padlósárgának (fuaßbodageal) nevezték. Más napokon, amikor már megszáradt a szoba földje, akkor kis kannával szépen fellocsolták. Spirális mintákat locsoltak a padlóra, de volt olyan ház, ahol söprűvel csináltak bele mintákat. A homokba mintákat söpörtek, cakknisan húzták a söprűt. Ez külön ilyen meszelős homok volt, zum Waißla a Sand - ez a hajósi neve. Ez olyan finom volt, hogy még ki is szitáltuk, hogy ne legyen benne semmi szemét. A gangnak is volt ilyen sárga szegélye belülről, a fal melletti részen - emlékezett Mayer Antalné Beck Julianna. Az éves nagytakarításokra általában háromszor került sor: az első húsvét előtt, a második a november eleji búcsú előtt volt, és a legtöbb helyen nyár végén is volt még egy nagyobb munka. Ilyenkor a könnyen mozdítható bútorokat kivitték az udvarra, a ruhákat és az ágyneműt pedig évente egyszer szellőztették (lifta) az udvaron. A házat és a szobákat évente egyszer, az Imre-napi búcsú előtt meszelték (waißla) ki. A szappanfőzésre (Saeifasiada) évente egyszer került sor. A gazdasszony mindig félretette a régi, avas zsiradékot, a disznóvágásból visszamaradt zsírokat, a töpörtyűt - melyből a mosószappan készült. Az így elkészült szappan évekig eltartott, a padláson tartották. Először lúgot készítettek, sokáig hagyták állni, hogy jó erős legyen. Majd a zsiradékot a lúggal együtt főzték - a töpörtyűnek, zsírnak egészen szét kellett főnie. Addig kellett főzni, míg a szappan el nem vált a folyadéktól. Akkor a szappan föl-