Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 169 Mendier István családjában az 193 l-es tagosítás előtti időkben a csillagosi határt az egyik évben nem vetették be, parlagon hagyták - odajártak nyáron a szarvasmarhák legelni. Majd a nyár utolján fölszántották, s ősszel búzát vetettek bele. Általában elfogadott dolog volt, hogy a következő évben újabb területet jelöltek ki ugarnak. Egy családnak mind a három nyomásban volt földje. A falu vezetése jelölte ki azt, hogy az adott évben hol legyen az ugar. Akinek akkor ott volt a földje, az pihent. Ez nem azt jelentette, hogy valakinek az összes földje pihent, mert volt neki földje egy másik tagban is — emlékezett Mendier István. Krastek András így emlékezett vissza a háromnyomásos gazdálkodásra: Nagy táblák voltak, ahol csupa búzát kellett termelnünk, máshol csupa kukoricát, és egy évig parlagon hagyták. Odavitték mindig a lovakat. (Dott seand d Roßhiat ämal naganga.) Mindenkinek csak egy kis parcellája volt, például öt sor kukorica. Ilyen keskeny földecskék voltak a határrendezés előtt. Mindenkinek egy cölöpön a neve. Egyik évben parlagon feküdt, aztán búzát vetettek oda, és a következő évben kukoricát. így váltogatták. Ezeket a keskeny, nadrágszíj-parcellákat a Hosariamle ('nadrágszíjacska') vagy az Entarutsched ('kacsacsúszda') szóval jelölték. De a szegényparasztoknak, akiknek jóval kevesebb földjük volt, nem mindig volt földjük a község által kijelölt ugarban. A szegényeknek nem volt pihentetni való földjük, ami kevés volt, azt megművelték: Megdolgoztuk, ami volt, mind... mert Hajóson kevés volt a föld... A hajósi svábok a kötött talajt, a. fekete földet (schwaza Grand) sárgéz földnek nevezték - ezeken a sárközi földeken termett a legjobb búza és kukorica. Ezt a fekete földet hitzaga Grand ('forró talaj') névvel jelölték, a benne gyakran előforduló kis szikes foltokat pedig hitzaga Plattá ('forró folt') néven nevezték, mint ahogy a szikes földnek is hitzaga Grand ('forró talaj') volt a neve. A gyönge földön (laichta Grand) főleg rozsot termeltek. A homok (Sand) elsősorban a szőlők termőterülete. A foltokban fellelhető szikes földet (salittraga Grand) nem tudták jól hasznosítani. A legjobb tőzeges talaj 90 (tőzeg-Boda) a Hegyek alatti részeken, a pincék alatt volt. A legjobb hozama a fekete földnek volt: egy holdon tíz mázsa búza termett a hagyományos gazdálkodás idején, de a mai módszerekkel a kétszerese vagy még annál több terméshozam is előfordulhat. De a szikes foltokat is művelték, csak ott igen gyönge volt a termés - ugyanazt vetettek oda is, mint a határ többi részébe. A szikes földet nehezebb volt művelni, mert ott gyakran megállt a víz, s a sáros földet nem volt könnyű szántani, ha pedig kiszáradt, akkor nagyon kemény, cserepes volt. A szikes földön gyönge búza termett. A hajósi parasztok azt tartották, hogy a kukorica, a kender és a napraforgó azok a növények, amelyek kiveszik a föld erejét. A föld termőképességének megújítására szolgáló pillangós növények a hagyományos paraszti gazdálkodás idején úgyszólván ismeretlenek voltak, csak a kertekben termeltek egy kis lucernát: В oda - tőzeg, tőzeges talaj.
