Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
162 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária kilenc-tíz-tizenegy petrence széna volt, mert ennyi fért föl egy kocsira. Otthon az összes szénát egyetlen hosszúkás kazalba (Trischta) rakták össze. Hirth István parasztgazda családja az 1920-30-as években öt-hat hold réttel rendelkezett, s az ott megtermett széna az egész éves szükségletet fedezte. Jó szénájuk termett - igen szépek voltak a lovaik és a teheneik is. Hirth gazda kaszálás előtt otthon előkészítette a kaszát (Seagaß). Erre a célra szolgált a kalapáló üllőké (Danglstotza), a kalapácsot (Danglhamr) a kovács csinálta. A kalapálást reggel és délben is el kellett végezni - reggel otthon, ebéd után pedig kinn a réten kalapálta meg a kaszáját. A kaszálás közben pedig tízpercenként fenőkővel (Wetzstuei) kellett megfenni a kaszát, akkor az ember kiegyenesedett, és egyben meg is pihent. Az egy kaszasuhintásra levágott füvet svábul Mattnak (rend) nevezték. Munka közben sok folyadékot kellett inni: vizet vagy fröccsöt (Frötsch/ Fretsch). A kaszáló melletti kútból mindig friss vizet fogyaszthatott. A munka sötétedésig kitartott. A lekaszált füvet ők kinn hagyták, amíg meg nem száradt. Jó időben négy-öt nap kellett a száradáshoz, esős időben pedig hat-hét napig is kinn volt a széna. Jó időben naponta egyszer, esős idő esetén azonban naponta többször is meg kellett forgatni. Ezután a rendre kaszált szénát rudakkal összehordtak kis kupacokba, petrencékbe, majd kerek kazalba (Schebr). A saját lőcsös kocsijukkal szállították haza a szénát, melyből egy hosszú kazal szénát (Heitrischta) raktak, több karóval rögzítve. Schön Jánosné Fuszenecker Katalin így emlékezett a kaszálón való gazdálkodásra, az 1930-40-es évekre: A kaszálókon régen sok víz állt. Az első kaszáláskor igen gyakran vízben álltunk. 5 Mert nagyon sok hó volt telente, és a hóolvadás után összegyülemlett a mélyedésekben a víz. És a mélyedések voltak a kaszálók. Apámnak a kaszálója mellett volt a földje. Hogy elfolyjon a földről a víz, kis árkot (Grüble) ásott, és leengedte a vizet a kaszálóra. A férfiak egy része egy suhintásra kaszált (mitanand mäah, en ueim Tack mäah 'egy ütemben kaszálj - egyesek szerint így könnyebben ment a munka. Amikor a sógorral kaszáltam, egy suhintásra kaszáltunk, aratáskor is, és egyszerre álltunk meg kaszát fenni. A napi munka során, amikor kaszáltam, három liter vizet és másfél liter vizes bort ittam meg - emlékezett Hirth István. De nem minden családban volt szokásban az egy ütemben való kaszálás, hanem máshol mindenki a saját munkatempójában dolgozott, s ha szükséges volt, megállt és megfente a kaszát. Egy jó kaszás 130-140 centi széles rendet vágott a szénából, de akkor nagyon jó fűnek kellett lenni és jó kaszának - emlékezett Fuszenecker Ferenc. Ennek a tavaszi áradásnak a neve: ischt andr am Wassr gsíanda - vagyis 'víz alatt állt'.
