Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
136 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Társulások A különböző társulások is a falun belüli összefogás formái voltak. Ilyen társulást hoztak létre azok a közép- és kisparasztok, földszomszédok, akik kutat akartak ásni a határban, közös használatra. Fuszenecker Ferenc így emlékezett erre: Hallottam olyat is, hogy néhány gazdálkodó összefogott, és közösen építettek kutat (haud mitanand en Branna gmacht). Összebeszéltek, hogy: - Na, ide csinálunk egy kutat! És ide, középre tesszük a kutat. Voltak öten-hatan. -Akkor mindenki ide tud jönni lovat itatni... Ez egy társulás volt. De a nagygazdáknak külön kútjuk volt, a tanyán mindig volt kút. De oda más nem ment, senki. A magánemberek által épített kutak nem voltak nagyok, de a közösségi kutak, melyeket főleg a legelőkön (például a Schafbranna, a Birka-kút) építettek, már jóval nagyobb méretűek voltak. Akinek nagyobb darab földje volt egy helyen, az csináltatott egy kutat, és azok, akiknek kisebb földjük volt mellette, azok is befizettek egy összeget, hogy ők is itathassák ott a lovaikat. A Pfoschtán betongyűrűkből volt egy kutunk, belefizetett a Jana Ferdi Vettr, a Mayr Vattr, aztán a Stadlar Paule. Befizettek, és segítettek is a munkában, de nem fizettek annyit, mint mi - emlékezett Fuszenecker Józsefné Maraili Miadi Bäs. Ugyancsak a községen belüli társulás volt az erdőbirtokosság 50 , a halásztársaság (Fischrgsellschaft) és a vadásztársaság (Jägrgsellschaft) is. A vadásztársaságban azonban csak nagyparasztok vettek részt - a polgárok mellett -, de a paraszti származásúak voltak többségben. Közösségi munkák a falunak A falun belüli összefogásnak voltak olyan alkalmai is, amikor a település szorult közös védelemre, s ez a segítség nem feltétlenül kölcsönösségen alapult. Ha valakinek égett a háza (wenn a Fuir auskamma ischt), a közeli lakók mentek oltani. S az árvizek során (wenn s Dunawassr kamma ischt) is összefogott a falu népe. Az 194l-es árvíz idején a hajósi férfiakat a község rendelte ki, hogy a falut a Kalocsára vezető kövesúttól a Róka sorig töltéssel vegyék körül (Damm macha). Több ürgevész emlékét is megőrizte a népi emlékezet. Emlékezetes ürgevész volt az 1930-as években, az utolsó pedig az 1960-as években fordult elő. A 1930-as években az embereknek ürgefarkat (Eathasawedl) kellett bevinni a tanácsházára. Holdanként volt meghatározva az, hogy kinek hány ürgefarokkal kellett elszámolAz erdőbirtokosság szót svábul nem ismerik. Az erdőbirtok - Waldaeigatamm, az egész terület neve - Waldstickla.
