Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 133 behajtani délbe '. Hetven hold föld volt ott, annak a közepébe a tanya (tannya) - így jeleztek a cselédeknek. Akkor a behajtott jószág akolba (Eifang/akó) ment. A cselédeknek leves és főzelék volt az ebéd. Szombaton, amikor a gazdának levágtak egy csirkét, elvitték a javát, a szárny, a lábak, a borda nekünk maradt, ők meg vitték a húsokat. Három-négyszáz csirke, pulyka (Henna, pulykr) volt a tanyán... Beck Tgnácné Schön Mária lánykorában egy évet Nemesnádudvaron szolgált dajkaként (Kendsmakt), egy hároméves kisfiúra vigyázott. A keresete az első hónapban öt pengő volt, utána hét pengő, s néha egy kis ajándékot is kapott: egy kendőt, egy köténynek való anyagot. A nagycseléd (Großmakt) főzött, a kiscseléd (Kleimakt) a házimunkákat végezte. Mi ketten voltunk cselédek ott, a konyhában ettünk, azt, amit a gazdáék. De sok helyen a cseléd rosszabbat kapott. Nádai Ferencné Szauter Anna egy császártöltési zsidó családnál dolgozott: a takarítás (Säubra), az udvar és az utcafront rendben tartása, az állatok etetése, a mosás és a vasalás volt a fő feladata, s a konyhai előkészületekben is segédkezett. De a főzés a háziasszony dolga volt, a cselédlány ott nem nyúlhatott semmihez. A kalocsai érsek hajósi uradalmában hajósi szegényemberek dolgoztak. Az ottani idénymunkások, a summások földbe vájt kunyhókban laktak az 1920-as években: Az uradalom kiásta, fával ki volt bélelve a fala, a kúp alakú teteje földdel volt befedve. Belül olyan magas volt, hogy ki tudtak egyenesedni benne. Két darab prices volt benne, a többi szalma. Nyáron volt, nem fűtöttünk ... Egy szakácsnő és egy férfi főzött ebédet a summásoknak, este a cselédek főzhettek maguknak emkékezett Fatter Józsefné Schindler Éva, akinek a szülei summások voltak ott, s aki gyermekként nyaranta a nagybirtokon volt a szüleivel. Kölcsönös segítség A családi gazdaságok önereje nem mindig volt elegendő a megélhetéshez vagy egy-egy nagyszabású munka elvégzéséhez. Zemmagraifa/Zemmahealfa, azaz 'összesegítés' néven nevezték a hajósi parasztok a kölcsönös segítségnyújtásnak azt a formáját, amikor a szűkebb család erején kívül a rokonság összefogására, valamint a jó barátok és jó szomszédok munkájára is szükség volt. Rendkívüli veszély (tűzvész - Fuir, árvíz - Dunawassr) esetén pedig az egyes utcák és falurészek népe fogott össze. A kalákában végzett munkák fő alkalmai a vályogvetés, a házépítés, a szüret, a disznóvágás és a lakodalmi előkészületek voltak. De az is előfordult, hogy kisebb munkák elvégzése is kalákában történt. Akinek sok napraforgója volt, ott összegyűltek a szomszédok este - ugyanúgy, mint a kukoricahántáskor a szomszédok és a rokonok (Nachpr and Frueid). A paprikafűzéshez az asszonyok a szomszédasszonyokat hívták segítségül. A szomszédság szerint alakult asszonycsoportok (Waibrhaufa) nemcsak vasárnap délutánonként