Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Azonosságok és különbségek a közlakosok és a hivatali elit táplálkozásában Félegyházán 1745–1850

Azonosságok és különbségek... 91 A zöldségfélék közül a legnagyobb arányban a káposztát és az uborkát vásárolták, ezeken kívül salátát, paradicsomot (paradicsomalmát) karalábét, paprikát, retket, s igen kis mennyiségben babot és lencsét. Kása csak rizskásaként fordul elő, 8 Ft 51 krajcár értékben. A főkapitány számára vásároltak négy darab csokoládét, darabonként egy forintért. A halak fajtáját nem tüntette fel a számadó, csupán a halcsíkot nevesítette. Ebből kétszer vettek, összesen 5 iccével 2 forint 36 krajcárért. A borok közül az előkelőbbek óbort és minőségi fehérbort ittak, ezek iccéje mindig drágább volt egy forintnál, míg a kísérő személyzet iccénkénti 20-40 krajcáros bort fogyaszthatott. Tokaji bort egyszer vettek három butéliával, 18 forintért. A pálinka minden esetben szilvórium volt. Teljesen hiányzik az elszámolásból a korábbi időszakban gyakran fogyasztott rosolis.

54 A nyugták elszórt megjegyzéseiből az ételek elkészítési módjára is következtethetünk. A XIX. század első felétől az elit étkezésében is nyomon követhető a birkahús fogyasztásának mennyiségi növekedése, elsődlegesen a tavaszi bárányhúsos ételeké. Étkezései rend, ételkészítés A köznépi és az elit rétegek étkezésére nyersanyag felhasználás alapján nehéz kategorikus, társadalmi réteghez kötött megállapításokat tenni. A fő tendenciára azonban következtethetünk. A helyben előállított húsok mellett az előkelőbbek étkezésében sok a hal, és előfordul a teknőc. Mindkét nyersanyagot más településről szerezték be, ám halat gyakran vásároltak a helyi piacon is. Ez azt is jelenti, hogy bárki vehetett halat a piacon, ha volt rá pénze. A többször emlegetett szárított halat szentesiek, csongrádiak árusították. Szárításra az apróbb halakat használták. Ezeket felhasítva besózták, majd a napon szárították, és bálákba kötve árusították.

55 A szárított hal olcsó volt. Egy 183l-es szegedi halászati limitációban

56 a viza fontját 14 krajcárért, a kecsegét és a menyhalat 8, a harcsát, potykát, csukát 6 krajcárért, a gúzs halat (szárított és kötegelt) 4 krajcárért árusíthatták. Az árak ugyan helységenként különböztek, de az arányok hasonlóan érvényesültek, mint Szegeden. Az olcsóbb halakat a közlakosok is megfizethették. A viza 70-80 kilós szálka nélküli hal volt. Minősége mellett a mennyisége is alkalmassá tette nagyobb lakomákhoz. A dokumentumokból látható, hogy vizát csak különleges alkalmakra vásárolt a városgazda. A halakhoz hasonlóan a húsok és a fűszerek tekintetében is kimondható, a módosabbak ételeiket minőségibb húsokból és gazdagabb fűszerezéssel készítették. Rosolis = likőrféle. NYÍRI Antal 1948. SÓLYMOS Ede 1969/1.