Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Szabó László: Negyedszázad a tudomány szolgálatában (Bánkiné Molnár Erzsébet hatvan éves)

Negyedszázad a tudomány szolgálatában 469 velő, mint levéltáros barátságban volt Fazekas Istvánnal, a távozóban lévő igaz­gatóval, sőt a megyei múzeum munkatársi gárdájával Kiskunmajsán és másutt is együtt dolgozott, mégis más feladat és ismeretlen terület várt rá. Nagy lelkesedés­sel, tervekkel látott munkához. Nemcsak az anyag revízióját végezte el munkatár­saival, hanem az épületegyüttest is megújította, új állandó kiállításokat készített, értékes tárgyakat restauráltatott, kiadványokat és sorozatokat hozott létre, Múzeum­őr néven lapot indított, folytatta és megújította kitűnő elődei munkáját. Kilenc év alatt a Kiskun Múzeum tudományos műhellyé vált, anyaga megjelent a nagykö­zönség előtt, tudományos munkássága új színnel gazdagodott. Visszapillantás egy magaslatról Már idéztük ünnepeltünknek azt a véleményét, miszerint „A jászkun autonó­mia" című munkája eddigi munkásságának foglalata. Valamennyi korábban megje­lent írása közvetlenül vagy közvetve ezt az egyet készítette elő. Ennek előzménye. A kisebb nagyobb írások, olykor könyvek ennek egy-egy részkérdését tisztázzák, oldanak meg bizonyos feladatot, hárítanak el akadályokat vagy erősítik az addig gyengének látszó pilléreket. Az első pillanatra gyakran jelentéktelennek tűnő kér­dések kapnak fontos szerepet; telítődnek bizonyító erővel; a részek egymást támo­gató vagy tagadó ok-oksági rendbe állnak, s láthatóvá válik sajátos szerkezetük. A már bemutatott köteteket elsősorban szemlélete alakulásának stációiként értékeltük, figyelve arra, hogy milyen szerepet töltött be egy-egy munka, megoldott feladat, kifejtett kérdéskör történelemről alkotott felfogásának kialakulásában. Munkájának bevezetőjében és záró részében ezeket a stációkat, mint okságilag egymásba kapcsolódó kérdésköröket is felvázolja. Könyve szerkezetét, a fejezetek sorrendjét és arányait ez alakítja ki. A fő célja, hogy feltárja az autonómia lényegét és az emberre, az emberi közösségre gyakorolt hatását, bemutassa konkrét meg­nyilvánulásait. Hivatkozik korábbi munkáira, amelyek e viszonynak egyrészt felté­telei, másrészt okai. így szól a redempcióról, mint a jászkunok jelentős vállalko­zásáról. Újabb kutatásai megerősítették korábbi véleményét, mely szerint „...a Jászkun Kerület 1745 utáni politikai és gazdasági életét, társadalmát s annak mentalitását a redempció határozta meg. " Feltárja a megvolt (vagy elhalványult) és az elnyert szabadságjogok szerepét, majd az ezt követő társadalmi fejlődésben, a kialakult közigazgatási és jogszolgáltatásban. Mindezeket konkrét példákkal érzékelteti és igazolja. A redempcióban, mint kifejti, a földtulajdon szorosan össze­forrt a társadalom szerkezetével, a politikai jogokkal és az autonómia kérdésének egészével. Ebben az összegző műben a korábban külön-külön feltárt összefüggések helyükre kerülnek, s egységes egészet alkotnak. Egy szószerinti idézettel szeretném megjelölni Bánkiné doktori értekezésének helyét a közelmúlt gazdag történeti irodalmában. Pölöskei Ferenc akadémikus 2005 őszén a „Jogszabályok - jogszokások" című kiskunfélegyházi konferencián elnöki

Next

/
Oldalképek
Tartalom