Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Szabó László: Negyedszázad a tudomány szolgálatában (Bánkiné Molnár Erzsébet hatvan éves)

Negyedszázad a tudomány szolgálatában 467 1979-ben a Levéltári Szemlében megjelent cikke már arról ad hírt, hogy a város történetét teljes mértékben és lényegileg birtokba vette, a forrásokat szinte darabonként ismeri és látja a helyét mind a magyar, mind a Jászkunság történetében. Ebben az egyik első írásában még az előírásokhoz, szabályokhoz való erős ragaszkodást hangsúlyozza. Ez később is jellemzi nemcsak levéltári, hanem múzeumi tevékenységét is. Az utolsó két bekezdésben azonban a hivatalos elvárás meghaladása iránti igény is hangot kap, s egy komplexebb, a tudományos kutatást és a közművelődést is adaptáló tevékenységre utal.

14 A múltbeli élet apró mozzanatait kis közlésekben, újságcikkekben adja közre, folytatva ezzel elkötelezett népművelő munkáját, s egyben eleget téve az ismeretterjesztés szempontjainak, s a mindennapok iránti érdeklődésének (tizedesek, vakterok, boltosok, mesterlegények, tisztségviselők, tudománytörténet, stb.). Ezen az úton haladva természetes társa lesz társadalomtörténetünket megújító (vagy inkább megteremtő?), főként levéltárosok köréből kikerülő történészeknek, akik a Hajnal István Körben tömörültek, s akik minden érdekeltnek teret engedtek. A főként muzeológusokból szerveződő kiskunsági kutatógárda, s az inkább levéltárban dolgozó történészek köre rendszeres vitaüléseket szervezett, tagjai állandó viták tüzében edzették gondolataikat, s sokat publikáltak. A nyolcvanas évek elejétől kezdve Bánkiné is magvas előadásokkal, közlésekkel, cikkekkel, tanulmányokkal válik e csapatok polgárává, hogy aztán majd ő is háziasszonya lehessen rangos konferenciáknak. 1991. fordulópont tudományos pályáján. Ekkor jelenik meg levéltárosi munkásságának jelentős dokumentuma Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza feudális kori társadalmának és önkormányzati igazgatásának története.

15 Határkő azért, mert vállalt munkája oroszlánrészét egy rendezett, kutatható levéltár kialakításával elvégezte. Maga az anyag birtokosává vált. Időközben megjelent cikkeinek jelentős részét is beépítve megkezdhette az elemző munkát, összefoglalhatta mindazt, amit a sivárnak tűnő, úgymond „kuli munka" közben felismert. Megkezdhette a helyi anyag bizonyos vonatkozásainak bővebb kifejtését, félegyházi és kiskunsági helytörténeti tényeknek a Jászkunság és magyar történelem egészével való szembesítését. Munkatempójára jellemző, hogy nem kellett soká várni a kiérlelt műre sem. 1995-ben lát napvilágot kandidátusi értekezése. (Л Jászkun Kerület igazgatása 1745-1876. Szolnok, 1995.)

16 Az értekezés közvetlenül nőtt ki a levéltári munkából. Előzménye az 1991-ben és 1996-ban megjelent két levéltári segédlet, amely az iratrendezési munkák lezárását is jelentette. Érthetően a közigazgatás rendszere szabja meg az értekezés rend14 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1979. 562. - Uő 1980. 15 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1991. A Jászkun Kerület és önkormányzat igazgatása 1745-1848. Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza feudális kori levéltára. Gyula, 1991. - Uö. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiskun kerületi fondjai 1848-1876. Repertórium. Kecskemét, 1996. 16 A munka visszhangja nemcsak jó volt, de újra kiadta az Etnica Kiadó Debrecenben 1996-ban.