Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Molnár Gergely: Adalékok a Közép-Tisza halászatához – Kádár Lajos: Halászok című regényének néprajzi elemzése

Adalékok a Közép-Tisza halászatához 441 halászathoz szükséges apróbb eszközök." Kádár művéből pedig a következő eszközök gyűjthetők ki (Szabó felsorolásához rendezve): varsák, kecék, guszakecék, iszkábás kosár, halmérő kosár, csöcsös tapogató, vágóhorgok, csapóhorgok, pöndölháló (vetőháló), faros bárka, halászcsónak 2 evezővel. Szerepelnek továbbá a Halászokban a következők: vasfentő, ollóháló, (nyél nélküli) emeliháló, tolóháló, nagy kérészszedő, jégpatkó, puttyogató (és puttyogatós horog), csíkszedő, farosbárka, halmérleg és csengetyűzsák, güsztöny, piócáskabak, viszáló orsó, viszáló parittya, hálóravaló párák és parakövek, horogra való kobakok, hálókövek, farkövek. - Az utóbb felsorolt eszközök mindegyikéről szintén szó esik Szabó tanulmányai különböző részein. Kádár nagyhálós halászati eszközöket is emleget: nagyháló, pirítty (lapsoló), kerítőháló; továbbá néhány szerszámkészítő és -javító eszközt: hálótűk (pl. regina-kötőtű), kötőfák, ólomöntők, bónéöntők.

26 Ezekre is rátalálhatunk Szabó Kálmánnál. Utóbbiakkal nyilván nem rendelkezhetett valamennyi halászember, hanem a halászbokor, illetve a halászgazda közös tulajdonát képezték. IV. Hasonló eredményhez vezet az is, ha a halászati munkafolyamatokat vizsgáljuk meg. A Halászokban hat részletesebb leírás található: egy tízcsónakos tapogatós halászaté a Dögtiszán,

27 egy nagyhálós halászaté és az ezt követő halosztályozásé (mustráé) az Élő-Tiszán,

28 egy másik nagyhálós halászaté az „ásott Tiszán"," egy pöndölhálós halászaté," egy éjféli varsázásé, valamint egy csónakjavításé (illetve hajnali evezésé).

32 A realista részletekkel, vérbő ízekkel, emberi érzésekkel bővített szakszerűen megformált leírások voltaképp megannyi miniatűr tanulmányt képeznek. Közülük a nagyhálós halászattal jóval tömörebben foglalkozik Szabó Kálmán, a halosztályozásról viszont semmit sem ír - a többieké jórészt egyezik. Az élő-tiszai halászat végi „mustra" menete tehát: „...Most már valamennyien prédájukba kapaszkodva partra rántották a hálót. Kékes hemzsegő halom fénylett előttük. Riadt kecskebékák ugrabugráltak legfelől. Volt ott vagy másfél mázsa hal. A legapraját mindjárt visszahányták a vízbe, hogy hadd nőjenek még. Egy harminc kilós forma harcsa is akadt a zsákba. Gyönyörű parázshúsú kecsegék, karvastagságú fogasok, de a legtöbbje mégis ponty és keszeg 25 SZABÓ Kálmán 1986. 267. 26 E nagyfokú egyezés akár gyanút is kelthetne, hogy valamelyikük felhasználta másikuk művét. Tekintetbe véve azonban azt, hogy Kádár 4-5 évvel később írta regényét, mint Szabó Kálmán a második idevonatkozó tanulmányát, továbbá azt is, hogy Kádár Lajos - ekkori hányattatott életévei folytán - aligha ismerhette részletesen már 1943 előtt a muzeológus-kutató tanulmányait, nehéz volna e feltételezés mellett kézzelfogható érvet állítani. 27 KÁDÁR Lajos é. n. 5. 28 KÁDÁR Lajos é. n. 27-29. 29 KÁDÁR Lajos é. n. 39-40. 30 KÁDÁR Lajos é. n. 35. 31 KÁDÁR Lajos é. n. 67-68. 32 KÁDÁR Lajos é. n. 38-39.