Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Mészáros Márta. „Édesanyám így sütötte ...” – A házi süteménysütési és fogyasztási szokások családon belüli hagyományozódásának vizsgálata Kiskunfélegyházán egy háromgenerációs család bemutatásán keresztül

406 Mészáros Márta jánál tölti a szentestét. Ezen kívül hajtott töltött kalácsot, hájast, piskótát szokott készíteni. Az ünnep másnapján, mikor összejön a család, mindenki hoz a saját süteményeiből és ad kóstolót mindenkinek. így osztja szét a kalácsot is a gyerekei között. Az anya régebben 7-8 félét, mostanában 3-4 félét készít karácsonyra, de nem tudta megmondani, hogy mit. Mindig mást. Sósat is készít, pogácsát, amelyet nem tesz az asztalra, csak a konyhába egy tálba, és aki akar, vesz belőle. Az édesanyja kalácsot, a testvére zserbót és gyümölcstortát szokott készíteni, ő pedig valami krémeset. Néha új receptet is kipróbál. Az unoka nem süt külön az ünnepekre. Az édesanyjának segít, elmegy hozzájuk, és ott sütnek együtt, vagy egy-egy édesanyja által nem készített süteményt, mint a méteres kalácsot készít el otthon. A válaszok mutatják, hogy míg a nagymama az állandóságra törekszik és évről-évre ugyanarra az alkalomra ugyanazt süteményt, és ugyanúgy, ahogy édesanyjától megtanulta, addig az anya és az unoka nem követik a példáját. Sőt az anya szívesen újít, próbál ki más recepteket a kedvencek mellett. Az unoka, pedig még nem alakította ki saját ünnepi süteménykészítési szokásait, mert ő még csak vendégségbejár, és még nem fogad. Az ünnepi előkészület első lépése pontos tervezés mind a nagymamánál, mind az anyánál. Mit, mikor fog sütni és mi kell hozzá. A sütést mindketten karácsony előtt két nappal megkezdik. Először ami száraz és puhulnia kell, mint a linzer, majd krémeseket, piskótát, kalácsokat és a sósat. A süteményeket ünnep első napján délben, az ebéd után tálalják, és fogyasztják. A nagymama minden évben készít gubát, mert 24-e böjti nap. Édesanyja is tartotta, csak hús nélküli bablevest és mákos gubát ettek, és esznek most is. Az anya, mivel csak hárman vannak 24-én, ezért nem is ünnepelnek, de nem is böjtölnek. Ez még a sütés, és az előkészület napja a másnapi ünnepi ebédhez. Gyermekkoruk karácsonyaira mindhárman szívesen emlékeznek. Szép emlékként maradt meg bennük. Gyökeres változás az anya ünnepi szokásaiban van, hiszen a nagymama még mindig úgy tartja, ahogy régen, és amire az anya emlékezik. Az unoka viszont az anya megváltozott, rituálék nélküli karácsonyát szokta meg, és tartja ma is. A nagymama vallásos családban nevelkedett, betartva az étkezési szigorításokat. 24-én böjtöltek, zsír nélkül főztek, hústalan bablevest és mákos gubát ettek. A nagy, kerek ünnepi kalácsot a fa alá tették, abból nem is ehettek. Az asztalon fokhagyma, méz, dió volt és almát is szeltek mindenkinek. A dióval játszottak, és egészségre jósoltak. Akinek férges jutott, beteg lesz - hitték. Arra emlékezett, hogy az édesapja mogorva, ünneprontó ember volt, aki nem szerette, ha örülnek, vidámak. Széppé édesanyja tette. Hajtott kalácsot sütött, mákosat, diósat, almásat, meggyeset, cimeteset, túrósat, kakaósat, káposztásat, meg rétest. Olyan vékony rétest, amelyet az édesanyja húzott, nem tudta megtanulni. Többfajta töltetlékkel készült az is. A hájas tésztát szilvalekvárral készítette és félbehajtotta, mint a párnát. Ritkán sütött tortát is, de „az nem volt jó, mert a vajkrém nagyon