Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

350 Kovács Endre Zsák utca Hát egy alkalommal hosszú, akácfa törzseket szállítottak a doroszlai Nagyerdőből a rácmiliticsi németek. Egymás után hat-hét, nyújtóra szerelt szekér döcögött lassan a falu felé. Alig haladtak át a Kotyogó fahídján, amikor valahonnét ott termett Szepi bácsi a mókamester. Barátságosan emelte kalapját magasba és köszönt az atyafiaknak „kuntágot" ill. hogy Guten Tag! Az első kocsissal bizalmas beszédbe elegyedett, majd „mellesleg" megkérdezte, melyik irányba folytatják az utat? - Még hogy melyiken? - csodálkozott a kocsis. - Hát a kövesúton! - Az bizony nagy kerülő, meg rázós! - mondta Szepi bácsi. - Van közelebbi út is. Ez itt ni ! Első utca jobbra... Az atyafi megköszönte az eligazítást és behajtott az utcába, a többiek követték. .. Örömük nem sokáig tartott, mert csakhamar elérték a Zsák utca végét. Az utca annyira keskeny, hogy üres szekérrel is alig lehet megfordulni benne, hát még a farönkökkel. Az utcalakók nem értették, mit keresnek itt ezek a szekerek? A kocsisok meg átkozódni kezdtek, majd otthagyva kocsit, lovat, baltával a kezükben, keresték mindenfelé a mókamestert, hogy leszámoljanak vele az otromba tréfáért. Keresték, hogy lyukat vágjanak a Zsák utcán\ A füstöltsonka Áldomást ittak a sarki kocsmában. Szepi bácsi velük ivott, mert ő volt a cenzár. A kocsmáros vörösbort meg füstölt sonkát tett elibük az asztalra. Amikor már kissé emelkedett volt a hangulat, akkor az egyik kevély parasztgazda „odaszúrta" a cenzárnak: - Hát a kend fiai? Szeretik e a sonkát? - Alig hiszem! Úri gyomruk van azoknak - felelte pironkodva az öreg. A gazdák meg jót nevettek rajta, mert tudták, hogy az öreg házánál nagy a szegénység. Végül is fogadásra került sor. Szepi bácsi fölfogadott ötven liter borba, hogy az ő fiai bizony nem szeretik a sonkát! - Esetleg a legöregebb, de a többi az ugyan nem! - mondta magabiztosan. Amikor bizonyításra került a dolog, nagyság szerinti sorba állította a fiait, és az elsőtől megkérdezte: - Édes fiam, szereted e a sonkát? - Szeretem apám? - felelte a gyerek. Puff, egy nagy pofont adott neki, aztán kérdezte az utána levőt: - Hát te édes fiam? Szereted e a sonkát? - Nem szeretem apám, sose szerettem! Az utána levők is mind tagadták, hogy szeretnék... Azóta is emlegetik a faluban, hogyan nyert Szepi bácsi fogadást a sonkaevéssel?