Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

336 Kovács Endre - Elmondanék én neked mindent, te asszony, tüvirű-hegyire, de nem áll meg benned a szó! Nem lehet mindent az órodra kötni... No, de ha annyira ígéred, hát megmondom. De aztán nehogy bajba keverj, érted? - No hallja kend, tán csak nem gondújja, hogy ojat tennék én kéve - hízelgett a bíróné. - Hát jó! Ide figyejj! Hónap hajnalba, ha hajt a csordás, ki ne ereszd a tehenet, mer az összes tehénnek levágják farkát! Fölső röndület! Errű ugyan nem is tanácskoztunk, mer még az esküdteknek se mertem megmondani, csak most neked! mondta bizalmasan a bíró és titokzatosan körül nézett, mondván - mer manapság még a falnak is füle van! Másnap hajnalban dudálhatott a csordás, karikás ustorával hiába durrogatott, mint máskor. Senki az utcára ki nem engedte a barmát. Tudta már az egész falu, hogy az összes tehénnek levágják a farkát! Amikor aztán elővette a bíró a feleségét, miért árulta el, az asszony szégyenkezve bizonygatta, hogy ő csak a koma- meg a nászasszonyának súgta meg, nehogy harag legyen belőle, amiért nem szólt... - No látod asszony! Nem is vót igaz, amit mondtam, csak próbára akartalak tenni. Azé neked többet nem mondok meg semmit! Egyedül csak neked mondtam, mégis megtudta az egész falu - mondta szemrehányóan az öreg bíró. Ki szülje a gyereket Amikor Isten kiűzte a paradicsomból Ádámot és Évát, azon veszekedtek, ki szülje a gyereket? Abban egyeztek meg, hogy kettőjük közül annak a föladata legyen, aki nem tud hallgatni. Akkor már jó sok ideje hallgattak, mert egyikük sem akart elsőként megszólalni, amikor Ádám egy kidőlt fa ágán üldögélt és a macska játszani kezdett a hímtagjával. - Vigyázz, bekapja! - szólalt meg Éva önfeledten, amikor ezt meglátta. - Hát mindmáig emiatt szülik a nők a gyereket! Л nagyvásár Az öreg számadó juhász mindig magára hagyta a nyájjal a szegény kisbujtárt. Egyszer amikor már nagyon megunta a gyerek a magányt, felelősségre vonta az öreget: - Hun jár kend mindig, hogy sosincs itt? - Hun járnék, édes fiam? Hát a vásárba - szokta felelni kitérőn az öreg, de továbbra is csak elcsavargott. Egyszer aztán, türelmét vesztette a gyerek, és arról kezdte faggatni a gazdáját, milyen az a vásár, ha mindig ott jár?