Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kovács Endre: Miért pokol a pokol? – Népi humor a Délvidéken

Miért pokol a pokol? - Népi humor a Délvidéken 325 Egyszer aztán, amikor tiszta volt a levegő a plébánián, Enyves álkulccsal be­ment és ellopta az öreg pap pénzes ládikóját. Odahaza volt egy bakkecskéje és a lo­pott ladikot a kecske ólban rejtette el, gondolván, hogy azt mindenki utálja és azért ott úgysem keresi senki. Később, amikor az izgalomtól kissé magához tért, akkor feltörte a ladikot. Hát, amikor kinyílt a pénzes láda, nem tudott hová lenni az ámu­lattól: egy fia garas sem volt benne! Mérgében szidni kezdte a papot és hogy a bűn­jeltől megszabaduljon, éjjel a ladikot kivitte a falu szélére és az árokba hajította. Amikor az ellopott pénzes ládikóra rátaláltak, pandúrt hívtak. A pap tudta ki vitte el, mégis tagadta: - Hogyan is sejthetném, ki volt a tettes? - mondta kitérően. A pandúr nem hagyta annyiban és társát hívta a nyomozókutyával. Szimat szép és okos farkaskutya volt. Gazdája megszagoltatta vele a ladikot és ezt mondta: - Keresd! A kutyus szaglászni kezdett és elindult a nyomon, alig győz­tek menni utána! Egyenesen Enyves zárt kapuja előtt állt meg és kaparni kezdett, hogy engedjék be. - A törvény nevében kinyitni! - kiáltotta a pandúr. A kapu­döngetésre Enyves nyitott kaput és alaposan meglepődött, amikor a kapuban pan­dúrt látott! Berezelt, hogy most házkutatást tartanak és akkor előkerül a sok holmi, amelyet éveken át a padlásán halmozott, de már azt sem tudja kitől lopta! A szíve a torkában dobogott és kicsi híján elájult a gondolattól, hogy vége a képmutatásnak, mert most leleplezik! A pandúrkutyus félre lökte Enyvest, berontott a kecskeólba és ugatni kezdte Gergőt a bakkecskét, mert hát az ő szagát érezte a ladikon. - Megvan, megvan! ­kiáltotta diadalmasan a pandúr. Vasra verni és be vele az áristomba - mondta. Gergő nem értette, mi folyik itt? Tiltakozása jeléül öklelni akart, a farkát rázta és két lábra állt. Aztán ezt kérdezte: - Miééééért? Miééééért? Hiába akadékoskodott. A vádlottak padjára került. A bíró azt kérdezte: megértette-e a vádat? Gergő ezt felelte: - Mek, тек! A tárgyalás során bűnösnek mondták ki. Az ítélőszék elnö­kének a kérdésére, hogy beismeri-e a bűntényt, Gergő szomorúan Ъееееееее-vel válaszolt. Végül a szerencsétlen kecskét hét évi rabságra ítélték és vasláncon elvezették. Enyvesnek nagy kő esett le a szívéről: bűnét sikerült áthárítani: Gergő lett a bűnbak! Saját ártatlanságáról próbálta meggyőzni a plébánost, de ezek után oda lett a bizalom. Titokban a pap azon törte a fejét, hogyan rántsa le a leplet az igazi tol­vajról és amikor kissé feledésbe mentek a dolgok, akkor bizalmat színlelve azt mondta Enyvesnek, hogy a pénzét nem ládikóban, hanem a fiókjában tartja. Aztán fölkelt és mintha hirtelen dolga akadt volna, kiment a szobából és magára hagyta a lopót. Enyves szeme fölcsillant és rávetette magát a pénzes fiókra: kirántotta és ügyesen belenyúlt! A másik pillanatban ordítani kezdett a fájdalomtól, mert a pat­kányfogó, amit a plébános oda helyezett, összecsapódott és megfogta Enyves mocs­kos kezét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom