Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)
Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében
308 Fehér Zoltán Szép asszony a papné, Szurkos a kovácsné Jöjjön ide kincsem, Nyalka csaplárosné. Hozz bort kocsmárosné, Tedd a hátam mögé, A lovam a papné, Nyergem a kantomé. Kötőfékem Sára, Lepedőm Kalára, Lidi a szemfedőm. Zsófi a szeretőm... 254 Ha az égő csárdába ugrató lovat szimbólumnak tekintjük, akkor értjük csak meg ennek a dalnak az igazi jelentését. Ha felülök, ha felülök, de ha felülök kispej lovam hátára, Beugratok, sej de beugratok a Becsali sárdába. Ég a csárda, ég a csárda, nem hallik a cimbalom, Nem torn kivel, nem torn kivel mulat az én galambom. 5 Loszeretetük miatt a bátyai legényeket gyakran sorozták be a huszársághoz. A regruta nótájában még a királynak is megmondta: Ferenc Jóska, ha bevöttél engöm katonának, Adj hát lovat a számomra, hogy gyalog ne járjak. Adj hát lovat a számomra, egy nyerges paripát, Kivel átugratom babám rácsos kiskapuját. 256 A lónak itt már épp úgy szimbolikus szerepe van, mint a következő dalokban. Magyar huszár, magyar huszár, ha felül a lovára, Se nem kapál, se nem kaszál, csak mindig a lován van. Van jó széna, van jó abrak, porcióba van kötve, Gyere kedves kisangyalom, tedd a lovam elébe. 7 Uo. 144. Uo. 110. Uo. 143.
