Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 303 magam, elkezdtem a pejkónak az ódalát, a véknyait nyomogatni, ütögetni, annyira, annyira, szegény lovam kínjába elkezdött má vizelni, vagyis hát pisáni, no. Mikó osztán az én lovam elkezdött pisáni, annyit hugyozott, annyit pisát, hogy a hajót mögemelte a víz, aztán elmönt Pöstre. Decsák József három epizódot is összekapcsolt a Balázsmisa-lódításokból. Nagyon rossz lovai vótak, de - azt mondja - azok annyi vizet meg tudtak inni. Egyszö belehajtott a Dunába - azt mondja -, hogy megitassa a lovakat. És mikor belehajtott - azt mondja - hasig érő vízbe hajtott bele, mikor jóllaktak - azt mondja - térdig ért csak a víz. Es azt mondja, mikor ű katonáéknál huszár vót, akkor - azt mondja - olyan jó lova vót, hogy avval Dunát lehetett ugratni - azt mondja. Egyszer - azt mondja meg is próbálta - azt mondja - nekizavarta a Dunának, és - azt mondja - akkorát ugrott, mikor a Duna közepe felé vót, akkó látta, hogy nem bírja átugrani, akkó visszafordította, és viszaugratott a partra. A botosoknak szokta hordani a botba valót, és egyszer - azt mondja - az a Rokkenstein zsidó is ment vele vásárolni, fölvételezni, ami a botba költ. És Kalocsa felé, mikor gyüttek haza, ulyan felhő gyütt, hogy hát nagyon nagy eső lösz. Es akkor - azt mondja - hajtotta nagyon a lovakat. Mikor - aszongya - Bátyára értek, akkó vötte észre, hogy a zsidó a hátsó ülésbe megázott, ű az első ülésbe nem ázott mög - aszongya. Amikor az utasokat föl szokta vonni a kocsijára, mindig mesélt nekik ilyenöket, huncutságot, hazugságot. Oszt az egyik mondta neki: Hát János bácsi, az má nem igaz! Mögállt. - Pusztuljon le a kocsirul! Azé, hogy azt mondta, hogy nem igaz. Es le is szállította. Lehetetlen észre nem vennünk ezekben a hazugmesékben, hogy a csodálatos képességű ló, a parasztember vágyálma, a hős- és tündérmesék táltoslovának kései utódja. Az itt szereplő ló már nem a trágyadombon tengődik, mint a szólásból is ismert Toldi lova, már nem ad tanácsot gazdájának az akadály leküzdésére, de mindig sovány, girhes, gebe jószág, s mégis csodálatos dolgokat tud művelni: kiissza a Duna vizét, a Duna átugrása közben vissza tud fordulni a kiindulási oldalra, gyorsabban fut mint a zivatar felhője. Végül egy tréfás anekdotát mutatok be. Népszerűségére jellemző, hogy Bátyán több változatban is lejegyeztem, de még a bukovinai székelyek is ismerik. Az anekdota egyúttal átvezet bennünket a következő fejezetbe, mert itt is már a ló (neve) szexuális jelkép. Ak.: Argat K. József (volt bátyai öregbíró). (FEHÉR Zoltán: Bátyai népmesék I—II. Kézirat EA.) Ak.: Decsák József (FEHÉR Zoltán 1976.).